Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965 - Önéletrajzi vázlat
1965 és feleségemtől is elváltam, ismét - ezúttal barátaim támogatásával - hosszú utazásokat tettem külföldön, egyebek közt Spanyolországban és Jugoszláviában, ahol egy-egy esztendőt töltöttem. Itt sikerült első, félig-meddig elfogadható könyveimet megírnom. Ámde kiadóra még évekig kellett várnom, a második világháború végéig, amelyet hadiszolgálatra alkalmatlanként otthon vészeltem át. Kenyeremet többnyire rossz könyvek fordításával kerestem, amelyekkel nyelvismeretemnek köszönhetően bíztak meg a kiadók. A háború utolsó hónapjaiban több ízben elfogtak a magyar nemzetiszocialisták, de mindannyiszor sikerült megszöknöm; nem így fivéremnek, aki az auschwitzi gázkamrában végezte. A második világháború után gyors egymásutánban jelentek meg könyveim addig a pillanatig, amíg a kezdeti egyetértésem és együttműködésem után egyre élesebb ellentétbe nem kerültem a Rákosi-rendszerrel. Csak a diktátor bukása mentett meg az újabb letartóztatástól, ami - utóbb megtudtam - már eldöntött dolog volt. Nem sokkal később viszont mint az 1956 októberi forradalom hívét mégis letartóztattak, és kilenc évi fegyházra ítéltek. Említésre méltó a tény - s ez szintén életem adatai közé tartozik hogy mind Európában, mind pedig Amerikában nemzetközi tiltakozó akciókra került sor elítélésem és vádlottársaim elítélése ellen, ezekben nem csupán politikusok, hanem írók is részt vettek minden országból (az angol nyelvűek közül olyanok, mint T. S. Elliot, E. M. Forster, W. Somerset Maugham, Charles Morgan, I. B. Priestley, B. Russell, C. P. Snow, Stephen Spender stb.). Háromévi rabság után, mialatt kilencvenhat éves anyám meghalt anélkül, hogy viszontláthattam volna, amnesztiát kaptam. Eleinte ismét fordításokkal kellett keresnem kenyeremet, így az általam lefordított könyvek száma 50-60-ra emelkedett. 1963 óta azonban ismét közreadtam saját műveket, egyebek közt egy regényt, amelyet három börtönévem alatt írtam. Ma kritikus vérmérsékletem dacára szabadon írhatok és megjelenhetek. A munka éppúgy, ha ugyan nem még inkább örömömre van, mint fiatalabb éveimben. 43
