Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(“felelet BÁLINT. De miért ne? NEISEL. Azért, mert egy rendes munkásnak sohasem szabad teljesen jóllaknia, különben elzüllik. Újra felemeli hüvelykujját. Egy: vagy rosszul jár előbb-utóbb, kettő: vagy elárulja az osztályát. BÁLINT. Kit? NEISEL. Azokat, akikhez tartozik. Bálint önkéntelenül hátrafordul, mert a szomszéd asztalnál valaki öklével az asztalra csapott. Neisel asztalánál egy kazánfűtő. KAZÁNFŰTŐ. Én nem panaszkodom, mert nekem megvan a munkám, de az öcsém sétál, az egyik sógorom sétál, a fiam meg tegnap kapta ki a könyvét. EGY HANG. Hol? KAZÁNFŰTŐ. A Hoffherr és Schranzban. EGY HANG. Hányán? KAZÁNFŰTŐ. Kétszáznyolcvanan. Bálint hátrafelé figyel a szomszéd asztalhoz, ahol a Kistarcsai gépgyárról beszélnek. EGY HANG. Te is a Szibériai szereidében dolgoztál? EGY MÁSIK. Ott, a szegecselőknél. ELSŐ HANG. Hogy is hívták ott a mestert? A Bálintnak háttal ülő kurtanyakú ember, aki az imént öklével az asztalra csapott. KURTANYAKÚ. Turcsin! Mikor is dolgoztál ott? ELSŐ HANG. Három éve kaptam ki a könyvemet, de később az egész üzemet leállították. A pincér egy újabb kisfröccsöt állít Bálint elé. BÁLINT. Én nem kértem. NEISEL ráhunyorít. Ezt én fizetem neked, tőlem elfogadhatod. Neked csak a magad kezére kell vigyáznod. Arra, fiam, hogy soha ne sajnáld magad, s ne ünnepeld magad. Akkor nem érhet baj. Újra a szomszéd asztal felől. KURTANYAKÚ. Velem kitolt a Turcsin. De visszafizettem neki. ELSŐ HANG. Hogyan? KURTANYAKÚ. Az az én doglom. Az anyja keserves kínját, engem nem felejt el, amíg él. Kurtanyakú valamit súg a szomszédjának. SZOMSZÉD. Nem is gyanakodtak rád? Kurtanyakú nevet. SZOMSZÉD. Nem is hallgattak ki? S elengedtek? KURTANYAKÚ. Muszáj volt nekik, mert ... SZOMSZÉD. Két haláleset volt? KURTANYAKÚ. Csak egy! A villanyszerelő épp a légvezeték előtt ... Neiselék asztalánál. MÓZES. Miért nem iszol, Bálint? Nagy ember lesz belőle, Neisel úr, én mondom magának. Már amikor megszületett, megjövendöltem az anyjának. Szomszéd asztal. 438
