Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(felelet ELSŐ NŐI HANG. Még az kellene. Már amúgy is a fél Lipótváros ... MÁSIK NŐI HANG. Ne túlozz Marianne! Az egy báró Grünert látom ... ELSŐ NŐI HANG. Nekem az is sok. FÉRFIHANG. Melyik a báró? LILARUHÁS NŐ. A múltkori fogadáson ő is lila emprimében volt, egy nagy lila tüllkalappal. Persze nem valószínű, hogy most újra ... NŐI HANG. Miért kellene ezért hazamenned? LILARUHÁS NŐ lábujjhegyen. Még mindig nem látok be. Bár nem valószínű, hogy kétszer egymás után fölveszi ugyanazt a ruhát... BÁRÓ GRÜNER, aki egy sorral a tanár előtt áll, hátrafordul. Csakhogy magát is látni, professzor! Feleségéhez. Nina, fordulj hátra, Farkas professzor akar üdvözölni. FARKAS meghajol. Szórakozottan. Kihez is van szerencsém? GRÜNER sértődötten nevet. Ilyen rossz az arcmemóriája, professzor? Báró újfalusi Grüner Gyula. FARKAS felveti fejét, felélénkül. Emlékszem ... emlékszem. Hogyne emlékeznék. Még a baroneszra is, arra a kis fekete ... GRÜNERNÉ hátrafelé. A lányomra? Az még csak két hónapja jött haza Londonból, professzor, azt nem ismerheti. A sorok, amelyekben Farkas és Grüner haladnak, időközben felértek az előcsarnokba, a tömeg itt kissé fellazult. A vendégek átadták meghívóikat a fehér glaszé- kesztyűs inasnak. Szemben a lépcsővel a Habsburg teremben, tíz lépéssel a bejárat mögött állt a kormányzó és felesége, mellettük a polgári és katonai kabinetiroda főnökei. De még mielőtt Farkas elérhette volna a négyes csoportot, sarkantyúpengés hallatszott, a tömeg tiszteletteljesen hátrarebbent: a főherceg haladt el mellettük, tábornagyi botjával hasa előtt, mögötte néhány magasrangú tiszt nagytársasági attilában, duplasorosan feltűzött érdemrendekkel. A főherceg megelőzte a lassan haladó sorokat, belépett a terembe. Grünerék a kormányzó háta mögött újra elfogták a tanárt. GRÜNERNÉ a tanárhoz. Nem, a lányomat nem ismerheti professzor. FARKAS. Milyen szakos is a kisasszony? GRÜNER. Angol irodalomtörténetet hallgatott Londonban. Farkas megvetően legyint. GRÜNER csodálkozva. Tessék? Nem szereti a humaniórákat, professzor? Pedig a természettudományokat is a filozófia szülte, az tanítota meg önt is kérdezni. FARKAS hangosan nevet. S önt milyen kérdésekre tanította? GRÜNER. Én nem vagyok filozófus, professzor. Fehér selyemzsebkendővel meg- törli szemüvegét. Gyáros vagyok s az emberek szükségleteit kutatom. De ahhoz, hogy jól elláthassam munkámat, nekem is - mint Platón mondja - folyvást kérdezősködnöm kell. FARKAS egyre hangosabban nevet, már többen hátrafordulták. S a kisasszony lányuk vajon mire kérdezősködik? 381
