Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Déry Tibor és Demény Pál magnóra vett emlékezései
1977 DEMÉNY. A Tiborra vonatkozóan. Itt hagyom. - Kérem szépen, még két eseményt, mint érdekeset, jellemzőt tudnék mondani - sőt, pontosabban hármat. Az egyik az, hogy egy séta alkalmával Déry említette, hogy Illyés Gyula jön be hozzá beszélőre. És persze nem volt szabad beszélgetnünk a sétánál, de mi beszélgettünk. Egész nyugodtan hátrafordult és beszélt. Az őr rámordult, csodálkozóan nézett, aztán tovább beszélt. Namostan, mondta, hogy az Illyés Gyula jön be, és én azt mondtam: - Ugye ő ma a legnagyobb költő? Erre ő, egész határozottan — dacára, hogy jó barátja volt - hátrafordult és azt mondja: - Nem, hanem József Attila. És ez volt számomra érdekes, mert én akkor még nem tartottam olyan nagy költőnek József Attilát. Személyesen ösmertem régebbről, járt föl a lakásomra is - ezt is megírtam -, de nem gondoltam, hogy nagy költő. És ő egész konkrétan, határozottan mondta - és tudtommal ő volt az egyedüli, aki ebben az időben ezt mondta, hogy József Attila a legnagyobb költő. Senki másról nem tudok, hogy ezt mondotta volna ebben az időben. Lehet, hogy a Hatvanyék - ezt nem tudom -, de így, a baloldalból csak ő. Hát ugye tudjuk azt, hogy a 100 %” nem közölte egy versét sem. Namostan, ez az egyik érdekes eset. A másik az, hogy voltunk szalmazsákot tömni. Akkor ő megállt ott ... DÉRY. A szalmazsáktömés az nagy élvezet volt. DEMÉNY. Igen. DÉRY. Azt hiszem, tavasszal, koratavasszal ... DEMÉNY. Ez már tavaszelő volt, koratavasz ... DÉRY. Fölvittek valahova egy dombra. DEMÉNY. Igen. A dombot a szalma alkotta. Mert csak az udvarra mentünk föl, de a szalma alkotott egy nagy dombot. Egy olyan melegen sütő nap volt, téli nap, de nagyon szép volt, inkább koratavaszi ... DÉRYNÉ. Egyik legszebb napja Tibor életének. DEMÉNY. Igen? Én is leírom, ez az érdekessége, és akkor ő még ... először nem akarta. Úgy cipelte, húzta maga után a zsákot ki onnan. Mondom, föl kell venni a vál- ladra. Akkor fölvette a vállára, és nagyon szépen vitte. És egy söprűt, mert avval a nyéllel kellett bökdösni. Akkor ott leültünk - itt leírom ezt én is, ennyire emlékezetes. És akkor hoztunk ide ... DÉRY. Sütött a nap. DEMÉNY. Sütött a nap és még te is - írom hogy Déry hogy nézte ott a napot meg minden, és két dolog volt érdekes a számomra. Akkor beszélt - valószínűleg épp a napsütés hatására - Mallorca szigetéről. Voltál Mallorcán? DÉRY. Voltam. DEMÉNY. Na látod. Én ugye ebből emlékszem, mert nem tudom, hogy ezt valahol leírtad vagy nem írtad, de akkor beszéltél Mallorcáról ... valószínűleg a napsütés hatására. És akkor ismerkedtünk meg ... Mi nagyon gyengén tömtük a szalmazsákot - te is, meg én is -, nem volt elég sarkos, de ott egy parasztfiú, Csurgó Béla, 39 39 Az 1927 szeptembere és 1930 augusztusa között megjelent 100 % a Kommunisták Magyarországi Pártjának „irodalmi és művészeti kultúrszemléje” volt. 361
