Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965 - Az ember veszélyeztetettségéről
1965 Venohr Déryről készített portréfilmjének nyitóképeibe, amelynek forgatókönyve szintén kötetünk része.) A gépi-technikai civilizáció veszélyeit taglaló bekezdéseket - szinte szó szerint - viszontlátjuk a televíziót vádló Pódium című „ ügyészi beszédében” is. (Botladozás. 2. köt. 471—477.) Először is szeretném elnézésüket kérni, hogy vitájukban előre kialakított véleménynyel, s ennek megfelelően előre megírt jegyzettel veszek részt. Továbbá, hogy a vitára bocsátott kérdéseket lehetőleg kerülni fogom. Én lassú gondolkodású ember vagyok - amivel nem azt kívánom értésre adni, hogy alapos is -, németségem túl fogyatékos ahhoz, hogy szabadon merészeljek beszélni. Ha önök ezt az illetlenséget elnézni szíveskednek, szeretném megfontolásunkra figyelmükbe ajánlani még a következőket is. Amint tudják, magyar vagyok. Magyarország kis ország, nagyobb és még nagyobb országok veszik körül. A magyar irodalom kis irodalom, nagy irodalmak veszik körül. Jómagam egy kicsiny jelenség vagyok a magyar irodalmon belül, amiről könnyedén meggyőződhetnének, ha birtokában volnának a magyar nyelvnek, és olvashatnák azokat a kritikákat, amelyek a magyar irodalmi életet kísérik. Mindez okokból kérem önöket, ne tulajdonítsanak túl nagy jelentőséget gondolataimnak, a gondolat súlya nem egészen független az anyagi hatalomtól, amelyik mögötte áll. Egy anekdota, amit egy államférfi mesél el emlékirataiban, könnyedén túlharsogja egy kis művész életművét. Hát még, ha az államférfi egy nagyhatalom nyelvét beszéli, az író viszont, mondjuk, finnül vagy szlovákul ír. Egymás mellett beszélnek és írnak, de ugyan ki hallgat rájuk? Van-e olyan művész, akinek a szavára tömegsírok tárulnának húszmillió ember számára? Ebből könnyen belátható, hogy a művészet apró és csupán a művelői által felfújt ügy, és az ő született propaganda-tehetségüknek köszönhetően, illetéktelenül tolakszik az előtérbe, vagyis az újságok utolsóelőtti oldalára. Ideje volna szerénységet tanúsítani, és az emberiség valódi érdekeit, vagyis a tömegsírok további képzését és tökéletesítését szem előtt tartani. Szíveskedjenek továbbá tekintetbe venni, hogy én személyesen már olyan életkorba léptem, amely kevéssé alkalmas rá, hogy úgynevezett gyümölcsöző, vagyis hasznos munkát végezzen az ember. Az idős korból hiányzik az ifjúkornak az a szükséges egyoldalúsága, hogy többé-kevésbé gondolkodás nélkül egy meghatározott vagy meghatározatlan célra törekedjék; akinek viszont nincs cél a szeme előtt, az megvakul tulajdon légkörében. Avagy nevezhető-e célnak az, hogy valaki a saját stílusát tökéletesíteni igyekszik? Amíg az idős ember az íróasztala mellett ül, és azon a véleményen van, hogy eléggé ismeri a világot ahhoz, hogy saját magát megismerje, a világ ismét egy darabon előre vagy hátra inog - aszerint, hogy melyik oldalról szemléli az ember -, és az íróasztal hirtelen látszólag légüres térbe kerül, amely fölött az úgynevezett örök csillagok fény lenek. Vannak friss idős urak, akik együtt ingadoznak a világgal, és minden világeseménynél jelen vannak. Én nem tartozom közéjük. Amikor Kongót figyelem, eleget tudok Vietnamról, és fordítva; ami az istennek sem 35
