Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Zsigmondi Mária: Az utolsó kapocs. Interjú Déry Tiborral
1977 A beszélgetésben említett „Hacsak” kezdetű verssort, amely alapján Déry első cicáját elnevezte, helyre kell igazítanunk. Nem Berzsenyi Dániel, hanem Lévay József írta és Mikes című, ”Egyedül hallgatom tenger mormolását” kezdetű költeményből való. (Hajdanában kötelező memoriter volt a középiskolákban.) Pontos szövege: "... Hacsak itt nem lebeg sírjában nyogovó Rákóczynak lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában. ” (A "Hacsak” nevű kis fehér macskáról” Déry az 1972. márciusi "hordalékában" is megemlékezett.) Zsigmondi Mária (1924-2003) újságíró, 1951-től a Nők Lapjónak vezető munkatársa. Az Állatvilág (1977-) a Magyar Állatvédők Országos Egyesületének frissen induló és nyomdai úton előállított képes havilapja. Előzménye a félig nyomdai sokszorosításban készült Állatbarátok Híradója (1969-1977) volt. Déry Tiborról köztudott, mennyire szereti az állatokat. Niki például jelképpé emelkedett az olvasó szemében. Az író felesége meséli: - Nem sokszor láttam az uramat sírni. De amikor megtudta, hogy Niki a halálán van, zokogott.- Mivel magyarázza az embernek az állatokhoz való ragaszkodását? - kérdezem Déry Tibortól.- Alig szükséges magyarázni, ez a ragaszkodás természetes. Sajnos, egyre inkább elszakadunk az élővilágtól. A városi ember már csupán néhány növénnyel képes a természet utáni vágyát kielégíteni. Ha módja van rá, tart valamilyen állatot. A növény és az állat az utolsó kapocs, mely minket a természettel még összeköt. Ezek az eleven lények emlékeztetnek arra, hogy mi is ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva, része vagyunk az élővilágnak. Nagyon nagy baj, ha erről megfeledkezünk.- Hogyan lehetséges, hogy mégis sokan megfeledkeznek erről? Nem mindenki előtt világos, hogy „ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva”. Sajnos, rengeteg példánk van erre: sok ember nemcsak hogy nem szereti az állatokat, hanem elüldözi maga mellől, sőt kínozza is őket. Se szeri, se száma az állatokkal szemben elkövetett kegyetlenkedéseknek ...- Meggyőződésem, hogy az az ember, aki az állatokat nem szereti, nem szereti az embereket sem. Az ilyen embert én alapvetően önzőnek tartom. Feltételezhető, hogy silány tulajdonságai nem csupán az állatokkal szemben, hanem más vonatkozásokban is kiütköznek. A köznapi életben éppúgy, mint rendkívüli élethelyzetekben. Az ilyen ember hajlamos az agresszióra. A világ urának képzeli magát. Gőgös és fennhéjázó, hite szerint a föld és körülötte a csillagrendszerek csak azért forognak, hogy ő jól érezze magát.- Hogyan értsük, hogy „ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva?”- Szó szerint is érthető. De úgy is, hogy az élet nemcsak az emberben, hanem a föld minden élőlényében tiszteletre méltó. Az állatok szeretete, tágabb értelemben a 325