Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965 - Előszó A kiközösítő The Hungarian Quarterly-beli közléséhez
1965 S bizonyos mértékig visszafogott a regény keletkezését illetően is. Egyetlen utalás sem történetik benne arra, hogy ötletét Déry még börtönéveiben kapta cellatársától, Kosáry Domokostól (l. Kortársak Déry Tiborról. 72-73.), aki Szent Ambrus kegyes manipulációiról mesélt neki, köztük Szent Gervasius és Protasius földi maradványai jól előkészített megtalálásának „csodájáról", másfél évezredes példát mutatva fel bennük a hittel és meggyőződéssel való visszaélésre, vagy ha úgy tetszik: a tömeghangulat tudatos befolyásolására. A börtönemlékek helyett az előszó Vayer Lajos Masolinóról szóló könyvére hivatkozik (Masolino és Róma. Bp., i 962), amelyben bőven esik szó Szent Ambrus tetteiről, nézeteiről. S ebben a véletlen (és kéretlen) találkozásban jelöli meg Déry azt a pontot, amelyből A kiközösítő gondolata kibomlott. (Vayer Lajos könyvével Déry lektorként került kapcsolatba, mert amnesztiáját követően hosszú ideig nem publikálhatta saját müveit, s csak fordítói és kiadói segédmunkával juthatott keresethez.) Az Ambrus életével és korával foglalkozó művekre való utalások (l. Frederic Homes Dudden: The Life and Time of St. Ambrose. Oxford, 1935; Edward Gibbon: The History of the Decline and Fall of the Roman Empire. London, 1813; Paulinus: Vita di S. Ambrosio) több szempontból is figyelmet érdemelnek. Egyrészt azért, mert érzékeltetik, hogy témájából Déry alaposan felkészült; még hősének elméleti munkáit is olvasta, sőt helyenként beépítette azokat a saját szövegeibe. Másrészt e többször idézett munkák az író módszerének egy másik vonatkozására is felhívják a figyelmet (igaz, ezzel már csak a mű elolvasása során szembesülünk); arra ugyanis, hogy Déry nem sokra tartja mindazt, amit megismert, mert az önmagukban igaz és „hiteles” adatokból olyan új életrajzot és korképet vázol fel, amelynek játékos és ironikus koncepciója tudatosan túllép a forrásmunkák komolykodó és kanonizáló értelmezésein. The New Hungarian Quarterly (I960-): Budapesten kiadott, angol nyelvű kulturális negyedévi folyóirat. Úgy mondják, az írói „témák” az utcán hevernek, mások szerint osztódás útján a könyvtárakban szaporodnak. Úgy gondolom, bárhonnét szedi is fel őket az író, mindegyik csak ürügy arra, hogy kiállhatatlan pletykálkodó kedvében modorában önmagáról s a világhoz való viszonyáról beszélhessen. Mindig csodálkoztam azokon az írókon, akik „témákat” kerestek. Elvesztették volna önmagukat? Egy időben, amikor abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mint fordító és kontrollszerkesztő más írókat gyötörhettem, ahelyett, hogy önmagamat kompromittáltam volna, egy Masolinóról szóló biográfiában találkoztam milánói Szt. Ambrus alakjával is találkoztam, akiről a Tizenöt évszázadnyi távolságból, mely olválaoztott tele, már csak annyit tudtam róla, hogy áldásos működése alatt kiközösített egy ró31
