Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1976 - Oltyán Béla: Déry Tiborral - írói világa tájain. Beszélgetés
1976- Szilasihoz való viszonyomat leghűbben a tanítvány tanítójához való kapcsolata jellemzi. A véleményét hallgattam, tanultam. Vérbeli pedagógus volt. De nem mások filozófiai rendszereiről, hanem saját gondolatairól, szintézist teremtő terveiről beszélt. Kevés filozófiai írást olvastam ekkor. A polgári filozófusok közül csak azokat, akik írói erényeikkel, gondolatiak érzékletes, plasztikus megjelenítésével is lekötöttek (így Schopenhauert, akit egyébként akkor mindenki olvasott). Az olvasmányélmények értékelésekor azonban vigyázni kell. Az ilyen kérdéseknél mindig valamilyen hatáskereső filológiai szándékra gyanakszom.- Engem nem ily cél vezet. Úgy gondolom, hogy az induláskori, konkrétabb befogadásoktól, átvételektől eltekintve, a művek nem adott témájukkal, megoldásaikkal, hanem művészi összértékükkel, szellemi magasfeszültségük tényével ihletik, „provokálják” az alkotót.- Megjegyzésem azoknak szól, akik az író által ismert könyvek nyomán téves következtetéseket vonnak le, melyeknek már semmi közük az igazsághoz.- 1922-es, Ló, búza, ember című kötetének néhány versrészlete mintha bizako- dóbbnak, optimistábbnak mutatná az akkori Kassáknál. A forradalom képzetei ezekben az 1919-es lelkesedéssel, aktivitással villannak fel (A gyújtogatok, Mint a plakátoszlop). Vagy e verseket még 1919-ben írta?- Az 1970-ben kiadott Felhőállatok című líragyűjteményemben jeleztem a versek létrejöttének átfogóbb szakaszait. A Ló, búza, ember darabjai 1921- 22-ből valók. Pontosabb dátumot nem tudnék mondani.- E néhány részletben jelentkező - Kassákhoz viszonyított - hangulati különbség nem egy oly jellegű szemléleti különbségből fakad, mely szerint ön Kassáknál jobban bízott egy újra bekövetkezhető közeli forradalom lehetőségében? Kassákkal folytatott vitái során ez nem derült ki?- Kassákkal Bécsben ismerkedtem meg. Hogy melyikünk volt kiábrándultabb, bizakodóbb, nehéz eldönteni. De az bizonyos, hogy vitáink elsősorban esztétikai természetűek voltak. A korábbi klasszikusokhoz mérve én merész kísérletezőnek számítottam. Kassákhoz viszonyítva a hagyományhoz kapcsolódónak is. Emiatt ő konzervatívnak tartott, én viszont kissé vértelen, laboratóriumi kísérletnek ítéltem verseit. Azt hiszem, nem volt igazam. Vitáink tehát voltak, de ettől függetlenül mindig nagyra becsültem. A Ma gárdájából messze kimagaslott. A többiek közül talán Reiter Róbert volt még figyelemre méltó.- Versei képvilágában, szóanyagában gyakori az „üvegképzef ’ jelentkezése (üvegfenyő, üveglovak, üvegfigura, üvegház, üvegszobor, üveghenger, üvegsík, üvegtorony, üvegtábla, üvegcsatorna stb.). Van-e valami különös oka, magyarázata ennek?- Az üvegképzet nemcsak nálam található meg.-Ez igaz, de önnél mintha különös súllyal, jelleggel bírna. Én a világ (tőkés világ) hidegsége, elidegenítő válaszfalai s az áttekintés vágya kettős absztrakciójának, képi stilizálásának fogom fel. Mely egyszerre fejezi ki az adottat és óhajtottat.- A tisztaság, az egymáshoz való közeledés, a dolgok lényegéig való hatolás, a rend vágyát fejezi ki, gondolom. Nem a hidegség és ridegség képzetei motiválják. 307
