Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1976 - Tóth Gabriella: Az író indulatairól, önmagáról. Rádióinterjú
1976 akkor egy öregembernek van-e arra szüksége, hogy valami mögé bújva védettséget próbáljon magának biztosítani? Valami ellen kell-e védekeznie?- Véleményem szerint, igen. A magam részéről megteremtettem magamnak az előbb említett körülményeim mögé húzódva.- Van-e annak korhatára, hogy az ember felülvizsgálja addigi cselekedeteit, addigi életmódját, utánanézzen addigi hibáinak, vagy pedig ezt fiatalon is megteheti, vagy fiatalon is megteszik általában az emberek?- Hogy az emberek megteszik-e, azt kétlem. Az írónak, a művésznek minden pillanatában önvizsgálatot kell tartania, mielőtt kézbe veszi a tollat, vagy az ecsetet, vagy a vésőt: tisztában kell hogy legyen önmagával, hogy elkülönítse a saját véletlen bajait azoktól az általános körülményektől, amelyek között az emberiség él. Még egyszer megismételve, önvizsgálatra mindig szükség van, amikor az író, a művész dolgozik.- Indulatok nem hajtják soha olyanféle cselekedetek felé, amelyeket aztán kevésbé indulatos állapotában megbán, és másként tenne?- Valószínűleg volt több ilyen életem során, ma már nemigen van. Indulataimat írásba teszem át, ott válaszolok az esetleg méltatlan sérelmekre, amelyek azonban nem nagyon érnek.- Ilyenkor ügyel arra, hogy nehogy megsértsen valakit?- Ügyelek, az irodalom határán belül. Ezekben az írásokban művet igyekszem formálni, tehát írásba teszem le haragomat és szeretetemet. Hajói meggondolom, akkor azért bennem is vannak elfojtott indulatok, amelyeknek nem találok kifejezést irodalmi formában sem. Nyilván van bennem olykor valamennyi irigység, valamennyi hiúság is, ezeket magamban élem ki, vagy igyekszem nem méltatlan formát találni.- Ilyenkor mi történik? Mi a nem méltatlan forma?- Hogy füstölgők magamban. Minthogy rossz az emlékezőtehetségem, tehát hál’istennek rövid idő alatt elfeledkezem az egészről.- De rossz kedve lesz tőle?- Öt percig.- Szerencsés alkat.- Azt hiszem, igen.- Ha megkérném, hogy csak sorolja el saját tulajdonságait, amelyeket a legjobban szeret, megtenné?- Várjon csak, hadd gondolkodjam el egy kicsit. Kezdem azon, hogy én nem nagyon szeretem magamat, de hát ezen nem tudok változtatni, olyan vagyok, amilyen. Viszont örülök, hogy béketűrő természet vagyok, hogy igyekszem megérteni a világot, hogy igyekszem nyitva tartani az elmémet a világ jelenségei előtt, szóval sok minden benső örömöm van, összehasonlíthatatlanul több, mint amennyi bosszúságom.- Az előbb megfogott egy üveg lengyel vodkát, és csak úgy üvegből kortyolt egy párat.- Körülbelül egy éve szoktam rá, mert egyébként nem élek alkohollal, ízlik, esze289
