Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1976 - Sáfrán István: Egy ősbemutató délutánja. Beszélgetés Déry Tiborral az Ének a városról veszprémi premierjén
1976 kéz, azaz az ötödik, s aztán megbátorodva, sorban egymás után, hiszen nem mindennapi, hogy Déry maga igazítja útba műve megfejtőit.- Valóban - mosolyog vissza kérdezőjére -, felkérésre írtam ezt a művet, de ez sem nem ront, sem nem emel az értékén, akkoriban pont ez a téma foglalkoztatott, s ha történetesen a kacsatenyésztők bíznak meg egy ódával, akkor is ezt és így vetem papírra. A legtöbb fiatal arra volt kíváncsi, hogy vajon Déry elégedett-e az előadással.- Én a papírral birkózom, színjátszó barátaim pedig a pódiummal is. Övék az érdem, hogy ötvözni tudták gondolataimat, s megvallom, el sem tudtam képzelni, hogy ennyi minden rejlik ebben az írásban. Most, hogy láttam az előadást, kezdem azt hinni, hogy nagyszerűt alkottam ... A felcsattanó taps és nevetés egyszerre jutalmazta a szép riposztot, s dicsérte a színpadosokat. Jó hosszan szólt, úgy tűnt, hogy az író—olvasó—néző találkozó résztvevői mindkettővel elégedettek ... * Immár sokszemközt a színjátszókkal arra voltam kíváncsi, hogy vajon értői is vagy csak ráérzői a nehézveretű, jelenetnyi darabnak. Varga András elsőéves gépszerelő tanuló, Sz. Pintér Rozália tanárnő és Molnár Erzsi, aki adminisztrátor, vitték a szót.- Messze nemcsak Pest és Buda egyesítéséről, a főváros gondjairól és örömeiről szól az előadásunk alapanyagát képező írás - ráncolta homlokát Erzsi -, sokkal egyetemesebb annál! Arra próbál választ fogalmazni, hogy miért vagyunk olyan messze lehetőségeink határától.- És vajon miért?- Mert még mindig messze vagyunk barátainktól - válaszolta András és a tanárnő szinte egyszerre. - Amit mi Déry válaszából fontosnak éreztünk, azt hangsúlyozottabban játszottuk el, s a színjátszás eszközeivel többször is aláhúztuk, felkiáltójelet raktunk mögé. Azt hiszem, mindenki értette szándékunkat.- Ti hogyan fogalmaznátok meg a megoldást?- Ahogyan Déry. Őt idézem: szomszédaim szívéhez szállítson közelebb a tett, a szó, az írás és a munka is. * Hosszú hónapok próbasorozatára tett pontot a bemutató. A srácok, lányok fáradtan dőltek hátra a próbaterem foteljeiben, s amikor már feloldódott zsigereikben a feszültség, Szokoly Tamás kérdezett:- Ugye, érdemes volt? Az igenlő válasz igazáról remélhetőleg az ország más színpadjain is megbizonyosodhatnak az irodalmi színpadot szerető nézők. Mert csak akkor és így lesz igazán érdemes. 287
