Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1975 - Kihagyott részek a Kyvagiokén című kisregényről
1975 dezve állapította meg, a föléje hajló foglár lábát vizsgálva, hogy feltevése helytálló. A logika örömünnepe! Mi az oka annak, kérdezte magában az idős költő - álmában -, hogy időnként egy hellén származású őrt fogadhatott szolgálatába, aki azonban - A Görög - csak újgöröül tudott. Csak újgörögül. Nyilván, hogy elejét vegyék baráti eszmék cseréjének. Lévén A Görög föltehetően - pályaválasztása bizonyította - hű tanítványa ama Epikurosznak, kinek tanai szerint a legfőbb jó a boldogság, ennek forrása pedig az évlezet, az élet fő célja. Hogy cáfolhatta volna meg Polikárp, nem tudván újgörögül? Vagy hogy cseveghetett volna vele Hésziodoszról, Türtaioszról, Szolónról, Mimnermoszról, Arkhilokhoszról, Szapphóról s legfőképp Arkhilokhoszról, kedvencéről, Anakreónról és Bakkhülidészről nem is beszélve. Priszkosz rhetor hun krónikáját sajnos, sajnos, Polikárp sem olvasta. Kicsinyre zsugorodott elméjét — álmában - az az elméleti kérdés is foglalkoztatta heveny hatásfokkal, vajon e hűvös tavaszi napokban miért fosztatott meg meleg, barna bársony kabátjától - mely éjszakánként, összehajtogatva vánkosként szolgátla s az évszaknak megfelelő vastag daróc helyett miért egy bár vidám, kékcsíkos, de hártyavékony zsávoly formaruhába öltöztették. Testedzési célzattal? Kedélyét emelendő? Polikárp a mai napig nem fejtette meg a kérdést, bár évekig borongott rajta. Miniatűr kérdések, látható. Ugyanígy, hogy miért irányították át egy földalatti, vaksötét pincebörtönbe - álmában -, amikor egy alkalommal unalmában falat bontott, hogy szomszédjának a nyíláson néhány cigarettát utalhasson át. S hogy már másnap miért emelték vissza régi lakhelyére? ... tán mert a szolgálatára rendelt személyzet is didergett a pincében? Minduntalan miért cseréltettek vele lakást, egy V. emeletit egy II. emeletire, a II. emeletit egy IV.-re, a IV. emeletit egy III. emeletire, végigjátszva minden permutációt? Miért váratták egy fél óráig, ha kikopogott az ajtón, szükségre kéredzkedve? Miért etették naponta tarkababbal vagy borsóval, ami, tudható, ma a legdrágább étkek közé soroltatik. Ha olvasnivalót kérvényezett, miért csupán A befejezetlen mondat című remekművet nyújtották át neki minden alkalommal, finoman mosolyogva. Igaz, a kutya visszafalja hányadékát. Miért csak hetente egyszer borotváltatták az arcbőrére kényes vendéget? Felesége, Polikárpia miért nem látogathatta naponta vagy legalább ötször egy héten, megtárgyalni vele a zöldségfélék piaci áralakulását s a nemzet sorsának hullámmozgását? Továbbá, hogy miért csak háromhavonként válthattak 32 soros leveleket, s az idős költő miért nem számolhatott be hitestársának közérzetének meghintáztatott változatairól? Végül, ha megbetegedett, miért kórházba szállították, miért nem a hullaházba? * Hogy álombéli fölös idejét elverje, az idős költő kenyérbélből gyúrt bábukkal olykor egy-egy játszma sakkot bonyolított le t. V. lakótársával. Sajnos, sajnos, oly rosszul játszott, hogy partnerét néha már-már a guta kerülgette, s végül is el kellett szállítani a rabkórház ideg- és elmebaj osztályára, amelyet a népi képzelet viccháznak keresztelt el. Polikárp meggyászolta. A társsal megfelezett magánya hirtelen megduplázódott s agysejtejeit elektronszerű körforgásra kényszerítette ama egyetlen 270
