Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

1965 - Franz Endler: Csupán stiláris javítások

1965 lentősebb osztrák szabadelvű napilap utódja és folytatója. A cikkíró a kulturális rovat munkatársa volt. „Déry Tibor 1894-ben született nagypolgári család gyermekeként Budapesten. Ugyanott járt gimnáziumba, és tette le utóbb az érettségi vizsgát a felsőkereskedelmi iskolában. 1917-ben jelent meg első elbeszélése. 1919-ben a kommunista párt tagja lett. A magyar kommün bukása után emigrált; hosszúra nyúlt utazásokat tett Nyugat- Európa több országán át. A nemzetiszocialista hatalomátvétel elűzte Berlinből, Bécs- be ment. A második világháború után művei mind nagyobb irodalmi elismerésben részesültek Magyarországon kívül is. 1956-ban, a magyar felkelés bukása után kilenc évi börtönre ítélték. 1962-ben rehabilitálták. Déry legfontosabb könyvei A befejezet­len mondat, a Felelet, a Niki című regények, valamint novelláskötetei: A ló meg az öregasszony, Szerelem, A portugál királylány. Rövidesen megjelenik 1957 és 1960 közt írt regénye, a G. A. úr X.-ben. ” Eddig az adatok Déry Tibor elbeszéléskötetének borítójáról, amelyet az S. Fischer- Verlag adott ki. Egy szerző, akinek a műveit messzemenően azonosították az 1956- os magyar forradalom szándékaival, aki évekig börtönben ült, akinek érdekében az egész világ írói fölléptek, akinek a rehabilitálása rokonszenvet váltott ki a magyar kormányzat iránt, aki az első utazását Nyugatra arra használta föl, hogy a sokáig nél­külözött kapcsolatokat visszaállítsa, aki mindazonáltal a „mártírológia” ellen volt, és aki jelenleg pasaréti otthonában a Felelet című regénye újabb kiadásának korrektú­ráját olvassa. Az előkelő idős úr úgy állította íróasztalát a szobájába, hogy egy nagy ablakon át a városra láthasson. - Pasarét egyfajta villanegyed. Az utca hollétét, amelyik Déry Tiborhoz vezet, még a taxisofőröknek is tüzetesen el kell magyarázni. Nyugalom és természetközelség érezhető. Erős kávé és szivarok élénkítik a beszélgetést, amelyet Déry óvatosan és gondosan fogalmazva folytat, kerülve minden lehetséges buktatót. Gondosan fogalmazva mindenekelőtt azért, mert szereti a nyelvet, és a hétköznapok­ban is tiszteletben tartja. — Én a német nyelv legújabb fejlődését nem követtem végig - vélekedik egy ízben, és azután a következő szavakkal világítja meg közreműködé­sét egy filmben a német televízió számára. - Minden médium érdekel, amelyik által nyelvileg megnyilatkozhatom. Minthogy ezúttal egy német nyelvű tv-játékra kapott ajánlatot, s nincs fordítóra ráutalva, ezért fogadta el az ajánlatot. - A helyszínen ta­lán át kell írnunk majd. De minden mondatát én magam fogom írni. Az elbeszélések, amelyeket Déry azután írt, hogy kiengedték a börtönből, már Nyugat-Németországban is megjelentek. - Eredetiben jobbak. A fordítások, sajnos, nem jók. De valahányszor egy regényemet lefordítják, mindig abban reménykedem, hogy nem küldenek levonatot. Máskülönben kötelességérzetem azt követeli, hogy kor­rigáljam; és én ahhoz túl jól tudok franciául, angolul és németül, hogy ne venném észre a hibákat. Ami pedig azt jelenti, hogy a saját munkámat hevertetem. A javítások, amelyeket Déry a Felelet magyar kiadásán végez, csupán stilisztikai természetűek. - Most már egy új magyar kiadást készíthetek elő. És értesültem róla, 23

Next

/
Thumbnails
Contents