Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1972 - Pszichikai állapot
1972 pességeinek és értékeinek teljében lehet, és bajain túljutva nagyszerű alkotások származhatnak tőle. Testi betegségei mellett élete perspektívájával, a rajta elhatalmasodó erőtlenséggel és depresszióval küszködő idős ember megértése és gyógyítása az orvosi hivatás egyik legnemesebb feladata.” Korabeli cikkében, amely a Pszichikai állapot közzétételét követte, Bodri Ferenc elsőként mutat rá, hogy Déry írása „elsősorban írói önvallomás", „az életmű része”, amely „nem kevés tanulsággal jár a Déryvel és általában az irodalommal foglalkozók számára.” (L. Egy megcáfolt vallomás. = Dolgozók Lapja [Tatabánya] 1978. márc.18. 66.sz. 4.) Nem lehet feladatunk az önvallomás elemzése, e helyütt csak megközelítésének további szűkítését említenénk meg: a depresszió kialakulásának és meghaladásának azokat a vonatkozásait, amelyek közvetlenül összefüggésbe hozhatók a Kedves bópeer... szövegével; még konkrétabban szólva: Catherine, az utolsó szerelem légies alakjával és a férfiasság utolsó lehetőségének az elvesztésével. Az író naptárnoteszében fel is merül néhány gyakrabban előforduló név, amely ösz- szefüggésbe hozható lenne a depresszió e nagyon is földönjáró indítékával, de a találgatás nem e kötet műfaja. (A depresszió 1972 novemberére való időzítését viszont az említett naptámoteszek egyértelműen alátámasztják: a november 16-a és 21-e között Bécsben tartózkodó író - az érkezés és elutazás napjait kivéve - szinte ki sem mozdul a badeni kaszinóból, ahol az 1956-ban Ausztriába távozott Megyik János (1938-) képzőművésszel elkeseredetten kereste a szerencse jóindulatát. Az „eredmény ” mínusz 4100 Schilling lett.) - További kérdésként tolakodik elénk: végül, hogyan is sikerült túllendülni a mélyponton? Milyen szerepet játszott ebben az alkotás, az intelligencia? Sajnos ennek megválaszolására már nem tudjuk az egykori kezelőorvos segítségét kérni. Urai László (1920-1987), angiológus, a hetvenes években a SOTE IV. számú Belklinikáján, illetve Kardiológiai tanszékén dolgozott. Orvosi Hetilap (1857—): orvostudományi szaklap. 1972. nov. (?) Állandóan magammal foglalkozom, testi-lelki állapotom rendellenességeivel, éjjel-nappal, monomániákusan másra sem tudok gondolni, bármivel igyekszem magam elfoglalni, rögtön visszatérek erre vagy arra a bajomra. Leírhatatlanul gyáva vagyok, nem a haláltól félek, hanem előzményeitől, a fájdalmaktól. Testi létem legkisebb zavarai is nyomasztanak, nevetséges súllyal, pld. hogy sarkamon a bőr megrepedt, vagy egy nap elmarad a székletem, vagy hogy puffadásaim, felfúvódásaim vannak, ujjreszketés, fogak zsibbadása, görcs talpban stb., ezekkel foglalkozom egész nap attól a pillanattól kezdve, hogy felébredek. 209
