Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1972 - Adalbert Reif: Látomás és valóság között. Beszélgetés Déry Tiborral
1972 És még valamit hadd mondjak. Ami ma Nyugaton végbemegy, azt én innen nem tudom megítélni, mert csak ritkán utazom külföldre. Ami mindenekelőtt a legújabb divatmozgatlmat, a „Jézus Krisztus Szupersztárt” illeti, nagyon nehéz itt különbséget tenni igazság és hazugság, álvallásos, külsődleges kielégülés között. Azt hiszem, hogy a manapság fölkapott vallásos megmozdulásokban - mint például a „Jézus Krisztus Szupersztár” - főként a menedzserség, az üzlet játszik szerepet.- Déry úr, memorájai nem vonták-e maguk után az induvidualizmus vádját, s hozzá még a sztálinista időkből eredő vádat, hogy ön moralista?- Be kell önnek őszintén vallanom, hogy olvasom ugyan a kritikákat, amelyeket rólam vagy könyveimről írtak, de gyorsan elfelejtem őket, úgyhogy erre a kérdésre nem tudom megmondani, hogy illettek-e ilyen váddal, vagy sem. Az ellenkezésnek, amit a könyvvel szemben részben érezni lehetett, más okai voltak. Például kifogásolták, hogy én egy elhunyt és nagyon ismert magyar író feleségét állítólag kompromittáltam vele való viszonyom leírásával. Aztán a szememre hányták, hogy az ismert magyar költőt, Füst Milánt nevetségessé tettem. De ez mind alapjában véve jelentéktelen dolog. Amennyire emlékszem, politikai vádakat a könyv ellen nem hoztak föl, hivatalos részről sem volt tapasztalható akadálygördítés - épp most várható a második kiadás megjelenése.- Azt a kifogást lehet emelni memoárja ellen, hogy csupán szőrmentén szól a történelemről ...- Az olvasót természetesen inkább érdekli az, amit történelemnek neveznek, mint egy író magánélete, még hogyha ez a magánélet többé-kevésbé valósághű tükre is az ún. történelemnek. Én ezzel a könyvvel személyes vallomást akartam tenni, nem pedig közvetlen adalékot szolgáltatni a kortörténethez.- Mégis hiányol az ember az ön könyvéből fontos neveket: csupán mellesleg említi Lukács György filozófust, akivel barátságban volt, Háy Gyula vagy Arthur Koestler írókat és sok mást pedig egyáltalán nem említi ...- Ehhez csak annyit mondhatok, hogy nyilván észrevette, én ebben a könyvben csupán holtakról beszélek, egyetlen élőt sem említek, mivel a könyv egész koncepciója beszélgetés a „szellemekkel”. Ezért nem beszélek sem Lukács Györgyről, aki akkor még életben volt, sem Háy Gyuláról vagy Arthur Koestlerről, akik még életben vannak.- De az 1956-os Petőfi Kör történelmileg és emberileg bizonyosan jelentős eseményei is túlságosan rejtve maradnak a háttérben ...- Ennek csakugyan politikai okai vannak. Azok a kérdések, amelyek akkoriban a Petőfi Körben terítékre kerültek, Magyarországon még ma is különösen kényes kérdéseknek számítanak, ezek politikánk létfontosságú idegeit érintik. Ez magyarázza azt a látszólagos tartózkodást, amivel emlékirataimban ezt a témát kezelem.- Déry úr, nem zárja ki egymást a szocialista realizmus, amit a párt támogat, és a memoárok egyéni őszintesége?- Eszerint ön abból indul ki, hogy én a visszaemlékezéseimben szocialista realizmust űzök? 198
