Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1972 - Adalbert Reif: Látomás és valóság között. Beszélgetés Déry Tiborral
1972 az ítélet nincs állt, s mint kérdései is mutatják, ebből alaposan felkészült. Ugyanakkor az is eléggé világosan kitűnik, hogy nem elsősorban Déry külső élettörténete, hanem nézetei, világfelfogása érdekelték. Láthatóan az általános érdekű fejezetekből (2. A szokatlan feltámadás, 13. Az öregség és folytatása, 18. A gondolkodó hagyma) idéz, s a konkrét élethelyzetek történéseiből is elsősorban azokból, amelyekhez tágabb megállapítások is társulnak. (4. Házasság: libikóka, 8. A vértelen bécsi kávéházak, ló. Nyilas kalandok). - Idézetei végére a regény életműkiadásának (1971) oldalszámait illesztettük be. Reif felvetései és a rájuk adott válaszok a mai olvasó számára is tanulságosak, különösen azok, amelyek a regényen túlmutatva Déry hazai befogadásának kettősségét adják elő, feltárva „ellenzéki” és „kol- laboráns ” értelmezésének ellentmondásait. Adalbert Reif — stuttgarti újságíró, két évvel korábban Lukács Györggyel is tartalmas interjút készített: Einschätzung einer Lebensarbeit. Ein Gespräch mit Georg Lukács. = Die Zeit (Hamburg), 1970. 15. sz. 14. Az egész korabeli német sajtót bejáró beszélgetést teljes terjedelmében közlő Die Tat (Zürich, 1936-) a svájci Függetlenek Pártjának liberális napilapja. Déry úr, egy tanulmányban, amelyik nemrég megjelent Németországban az ön művéről és személyiségéről, Mario Szenessy arra a megállapításra jut, hogy ön általánosan mindent elutasít, amit haladásnak és civilizációnak nevezünk, és hogy érett alkotóművészetében, összevetve irodalmi zsengéivel, csupán egyetlen valamiben állapítható meg továbbfejlődés: a mindenre kiterjedő kételkedésben, a kérdés fitogtatásában a felelet helyett. De még ezt az álláspontot is - úgy gondolja a szerző - merő pózként lehet értékelni ...- Tulajdonképpen nem éri meg a fáradságot, hogy sok szót vesztegessünk erre a könyvre, ami portrétanulmány vagy íróelemzés kívánna lenni. Hiszen itt - a szó legtágabb értelmében vett - udvariatlan könyvről van szó, amelyik egyáltalán nem valami tárgyilagos képet akar adni az én írói munkásságomról, hanem felhasznál engem és életművemet a szerző álláspontjának bizonyítására és megerősítésére szolgáló politikai érveléshez. Amennyire könyve elolvasása után megítélhetem, Mario Szenessy elszánt ellensége mindennek, ami ma Magyarországon történik, és arra használja fel ezt az alkalmat, hogy saját személyes álláspontját valamilyen módon ideológiailag alátámassza az én életem és munkásságom példájával. Ennyiben csak fogódzó vagyok az ő politikai nyilatkozatához. Nem azért neveztem Mario Szenessy könyvét udvariatlannak, mert az én személyemet és munkásságomat tárgyilagosság látszatával támadja, hanem mert sanda eszközökkel él: fél idézetek, összefüggéseikből kiragadott pillanatok, amelyek teljesen másként hangzanak, teljesen más súlyuk van, ha egészben vesszük szemügyre 194
