Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1971 - A sorrentói magyar filmhét megnyitója
1971 hogy maga csak része annak a sokféle elemből összeálló egésznek, amit film- művészetnek hívnak; szerényen mondván jelentkezik, ismétlem, de azért udvarias határozottsággal, mert az a meggyőződése, hogy bármilyen kicsire szoríttnssék zsugorodik is szerepe nem egy alkotásban, a film óltalánoa ozervezetéből a filmművészet általános vérkeringéséből épp oly kevéssé hiányozhatik, mint teszem a kősó az emberi szervezetből. Természetesen nem érzem magam illetékesnek arra - nincs is itt a helye, s tudásom is kevés hozzá -, hogy akár csak fölvessem, nemhogy megtárgyaljam az ún. „rendezői film” s az „irodalmi film” vitakérdését (mely szerintem egy álprobléma körül forog), mindössze arra szeretnem fölhívni azt kérném önöktől, irányítsák szíves figyelmüket kivéve persze o tndomónyos-filmek-kivétolév el arra a kérdésre, vajon végeredméynben nem-minden film-árodalmt indítású o? Szerintem a film, még az irodalomtól látszólag legtávolesőbb is (a tudományosokat kivéve) eredetében s végső soron nem irodalmi indítású-e? Nem az-e a legtárgyi- lagosabbnak látszó riportfilm, a legszikárabb dokumentumfilm is? S nem válik-e kénytelen-kelletlen íróvá maga a rendező is, amikor író közreműködése nélkül rendez? Lévén, hogy az emberi gondolkodás mindig valamilyen történés szövetébe vetíti ki magát, abban mutatkozik a logérthotőbbon s ezért mindig az idő térfogatában mozog. Az időben elhelyezkedő mese, a sztori, a plot az emberi gondolkodás legérthetőbb formája. Kérem, vegyék mindezt egy odavetett megjegyzésnek, melynek talán nincs is más célja, mint hogy az én itteni jelenlétemet mentse. A film magával ragadó, nagy művészet, az emberi leleménynek egy új, büszke próbatétele. De épp nagysága miatt szélsőséges is, a jó és a rossz felé pólusai irányában. S minthogy egyrészt szuggesztivitása, másrészt tömegkommunikációs lehetőségei miatt ma nagyobb a társadalmi hatása minden más művészeténél, sokszorosan nagyobb a lehetséges veszélyessége is. Ezzel együtt a felelőssége. Mi, akik itt összegyűltünk, talán azért vagyunk itt, hogy ennek a felelősségnek a jegyében vizsgáljuk meg hazám filmjeit is. Mi érdemes, mi érdemtelen mutatkozik meg bennük, s mi különbözteti meg őket - ha van ilyen különbség - tartalomban s formában más népek műveitől? Jó munkát kívánok s kellemes szórakozást! 192
