Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1969 - Korunk hőse - a mi hősünk. Válasz egy körkérdésre - Két levél (Babits Mihály és Szabó Lőrinc - Rafaela nővérnek)
1969 Kedves leveléből annyi melegség és részvét árad, hogy csak egyet tudok mondani - azt, hogy az Isten áldja meg érte! Nem is merek célozni rá, hogy milyen méltatlan vagyok én erre. Kérem, kedves nővér, foglaljon továbbra is imáiba, és higgye el, hogy semmi sem okozhatott volna nekem több örömet és enyhületet a szorongások között, mint ismeretlen, kedves lelkek szeretetéről hírt adó szavai és irgalmas lélekkel küldött ajándéka. Budapest, 1937. Péter-Pál napján, Zugliget. Babits Mihály Szabó Lőrinc: „Nem tudok hinni...” Kedves Rafaela nővér, levele megható, megrendítő, vigasztaló volt. Csak most jutott azonban a kezembe (noha tartalmáról már régebben értesített a feleségem vagy Klára lányom). Nemrég jöttem vissza ugyanis a Balatonról ... Szívből köszönöm a barátságát. Ott volt, írja is, azon az irodalmi délutánon, biztosan tudja tehát, hogy már csak Babits Mihálynak emléke miatt is azonnal a szívembe zártam szavait, ahogyan különben az egész családom tette. Köszönöm a kedves ereklyét, a medájjont, s a másikat, a régi levél másolatát, melyből szinte hangsúlyait is hallom felejthetetlen barátomnak és mesteremnek. Elhiszi, hogy boldogtalanná tesz, már régóta, hogy nem tudok hinni, úgy hinni, ahogyan egyedül van értelme: fenntartás nélkül? Oh, be jó volna rendben lenni a világgal és saját magunkkal! A személyes Isten hite kellene, a személyes megmaradásé, ami magukban megvan, s amit nem pótol semmiféle ráció. S ami mint vesztett emlék és mint örök igény akkor is tovább kísér még bennünket, amikor már kiejtett irgalmából minden hit. Tudja, hogy én református vagyok és hogy valamikor papnak szántak? Nem is mondhatom igazi materialistának magamat - nem elégít ki; sőt: két- ségbeejt! És mennél jobban öregszem, annál inkább. így aztán nem marad számomra más Isten, mint - ami úgyis a legtöbb s a legnagyobb - az ártani-nem-akarás, a szeretet ... A Maga levele csak megerősítette bennem a meggyőződést, hogy ennek a szeretetnek a jegyében mégiscsak szívből és végleg együtt vagyunk. Még egyszer, még sokszor: nagyon köszönöm jóságos szuggesztióit! Szívből köszönti igaz híve: Szabó Lőrinc Megírom a telefonszámunkat: 164-455 (Gáborjáni Klárának, vagyis lányomnak a nevén a könyvben is benne van.) Hátha fent jár valamikor Pesten így gyorsabban elérhet ... Kezét csókolom Szabó 158
