Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Vicc, amely katasztrófák fölött táncol
1968 Csodálatra méltónak látom, hogy ez a város, amelyet mindig újra leromboltak, és mindig újra fölépítettek, a mai kezdeteiben német, szerb és horvát, százötven évig török, majd a legvégén mégis egy magyar város lett, jóllehet a magyarok, akik lélekben nomádok és parasztok, sosem értettek a városépítéshez. Buda, a városmag, a folyó jobb partján terül el: mindig erődítmény volt, egyszer római, egyszer török, egyszer osztrák erődítmény, de mindig a nép és az ország ellenében és harcban állva, amióta csak fölépült, és áll. Amikor a törökök másfél évszázad után, 1686-ban, vereséggel kivontultak, az egész kereszténység ünnepelte a győzelmet, Rómában tűzijátékot rendeztek, röplapok vitték a hírét szerte Európában, ámde a városban magában csupán egyetlen egy magyar család élt. És amikor száz évvel később megnyílt az első színház Budapesten, és azután a második, a harmadik, majd végül 1812-ben a nagy, kőből épült 4000 személyes, ott német színészek játszották németül Kotzebue két darabját, és Beethoven - sajátságos párosítás! - írta hozzá a kísérőzenét. Ma, még 150 évvel később, a barátságos vándor a város utcáin csak kevesekkel találkozhat, kivéve az idősebb nemzedékek képviselőit, akik értenek az ő nyelvén. De hogyha csak egy kicsikét is van szeme egy város jellegéhez, mégis jól szórakozhat. A természet fog a kezére játszani. Egy kezdettől fogva jóindulatú természet, amelyik nem nagyhangú, mint Nápolyban, nem hasznavehetetlen, mint Párizsban vagy Londonban, nem félrehúzódó, mint Berlinben, hanem maga is része a városnak, dallamos és ízes, bizonyos mértékig bőkezűen bánik a vízzel és a szelíd dombokkal, amúgy moderato minden ízében. A korlátozottság itt mesterinek bizonyul. Ez egy kis nagyváros, kis bájakkal, pátosz nélkül és sok-sok öniróniával. Ez az egyetlen eszköz, amivel a viharral terhes jelenre és a még bizonytalan jövőre nézve, jó kedvében megtarthatja magát az ember. Az egyetlen klíma, amelyikben tovább szeretnék élni. Borsos Miklós portréja. In: Tibor Déry. Bibliographie. Hamburg, 1969. 27. 128
