Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Dohogás a Balaton mellől
1968 „Az idén ősszel jelent meg az S. Fischernél Déry Tibor új regénye, A kiközösítő. A mintegy ötszáz oldalas, terjedelmes könyv a politikai meggondolásból tartózkodón író budapesti kritika szerint is vitathatatlan csúcsa Déry ötvenéves alkotómunkásságának, s a legjelentősebb irodalmi esemény Magyarországon. Ironikusan és bölcsen, szórakoztató és elgondolkodtató módon adja elő a kortárs magyar irodalom doyenje Ambrosiusnak (Kr. e. 340-395), a békéden milánói püspöknek, a himnuszköltőnek, a nyugati egyházi ének atyjának s az önimádó római császár ravasz ellenfelének a történetét. Déry ebben az egyházat vesézi ki, de nem a valóságosat, hanem egy áltörténelmi színekkel preparált modell segítségével éppenséggel az olyan intézményt, amelyik a lélek vak engedelmességére épít, s amely éppúgy lehetne akár ea^áiktatórikus párt, akár egy alkotmánysértőn kormányzott állam. A dogmák szétzúÉjS^^^fcMiszó nála, s mindenekelőtt a viszálykodók nevetségessé tételéről, akik a $.. : ' - fi.-;. AMan tant naP> szükség szerint csűrik-csavarják. A leszámolásra - | Sr ‘im • '^/"..végleges irodalmi leszámolás is Déry Tibor saját kommuna 1 , T. an és ugyanakkor elegánsan kerül sor. a Homo ludens '■ ştobâk, gonoszok és megszállottak között egyesegyed! fí., . ' . y ■' ví ú' A szigorúan ökonomikus, bravúros belső felépítés olyan. lP|i^^|^^^Ä^*Bvet eredményezett, amely minden oldaláról nézve meghökkeiRHüT'^MKjnutat, és egyben olyan érzést is kelt, hogy itt e szövevényes, kiforrott rmflK^^f^uagy örömmel munkálkodott a szerző. A túl sokat markoló A befejezetlen mmŞŞJjpt nehézkességének és az utópikus G. A. úr X.-ben némelykor fárasztó terjengősségének nyomát sem tapasztalja A kiközösítő olvasója. A 73 éves Déry Tibor immár takarékosan és biztosan talál célba. Új regénye egyetlen öntetből nyerte el alakját. Mint minden hosszabb prózai munkája, a mélyebb rétegében a IV. századi milánói püspök életét és működését tárgyaló, furfangos műve is önéletrajzi írásnak bizonyul. Az ifjú, gazdag Ambrosius egyik napról a másikra lemond a jólétről és a földi örömökről, hogy az egyedül igaz eszme szolgálatába álljon. A mezítlábasok és az egy- ügyűek, a rajongók és a vezeklők között azonban ő is élete végéig idegen marad, akárcsak Déry Tibor, a tehetős nagypolgárok elkényeztetett gyermeke, aki svájci tanulmányújáról visszatérvén, 1918-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Egy k. u. k. bíróság már legelső elbeszélése miatt (Lia, 1917) elítélte a magyar „közerkölcsvédelmi törvény” értelmében. A polgári társadalom által megbélyegzett értelmiségi a magyarországi kommunista Tanácsköztársaság (1919) viharos napjaiban az „írói direktórium” tagja lett. Felsült költőkkel és bosszúvágyó zugújságírókkal kellett osztoznia hivatalán. Legközelebbi letartóztatására a szolgálaton kívüli osztrák admirális és magyar kormányzó, Horthy Miklós egyik „fehér” különítménye által került sor. Mindazonáltal kegyesen bántak a jó házból való ifjú kommunistával, s családjára való tekintettel hamarosan szabadon engedték. Útlevelet kapott, és Bécs- be emigrált. Itt, a „Hotel de France”-ban kezdett hozzá 1933 szentestéjén első nagy regényéhez, A befejezetlen mondathoz. A szerteágazó történet hőse, a nagypolgári családból származó idealista, Parczen-Nagy Lőrinc, jóllehet mindazt átéli, amit Déry 121
