Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Ungvári Tamás: Forgószínpad. Rádióinterjú Déry Tiborral
1968 portréhoz odasorakoztatta az életmű darabjait, kiemelve egy-egy munkából a jellemző részleteket, olykor nagyon óvatosan, értő kézzel még dramatizálva is egy regénypasszust. Találkozhattunk a G.A. úr X.-ben, a Szemtől szembe, A befejezetlen mondat, az Emlékek az alvilágból, a Felelet és A talpsimogató részleteivel." (Magyar Nemzet 1968. júl.30. 177.SZ. 4.) A Török Tamás rendezte összeállításból csak Déry hosszabb életrajzi bevezetője és az Ungvári Tamással folytatott beszélgetés egy részlete maradt ránk. Közlésünk ezt is megrövidítette, kihúzva az életrajzi bevezetésnek azt a részét, amelyet az 1955-ben közzétett változatából (l. Botladozás. l.köt. 9-25.) vágott össze a szerkesztés. A megmaradt szöveg Így a biográfiának csak azokat a részleteit tartalmazza, amelyek újat mondanak: A befejezetlen mondat koncepciójának egy a korábbinál kötetlenebb és őszintébb kifejtését s természetesen az alkotómunka legfrissebb vonatkozásait. A beszélgetést rögzítő hangszalag egy helyütt sérült, itt saját szavainkkal igyekeztük kiegészíteni Ungvári Tamás kérdését. - Az élőbeszéd pongyolaságain - óvatos kézzel - ezúttal is igazítottunk. Részközlésünk a harmincas évek elkötelezettségének kifejtésével kezdődik. Ungvári Tamás (1930—): író, irodalomtörténész, egyetemi tanár, 1973-ban megjelent úttörő Déry-monográfiájára előszavunkban már felhívtuk a figyelmet.- ... Mért ragszkodtam mégis oly szenvedélyesen ehhez az útirányhoz? Mert alighanem nem tehettem másképp. Bizonyára nem a szegények iránti szánalomból, mert a részvét nem eléggé önző indulat ahhoz, hogy egységes magatartást, egy nagyobb művet vagy művészeti alkotást kibonthasson magából. Bizonyára nem is csak a polgári erkölcsök iránti megvetésemből, mert sem ez, sem a nyomában fakadó harag magukban nem alkalmasak a teremtés gesztusára; s bizonyára nem is csak annak a belátása, hogy a tőkés termelési rendszer túlélte magát. Itt sokféle bonyolult érzelmi s értelmi tényezőből szorosan öszeálló indulat irányított, mely elégedetlenségemben s emberi megalázottságomban nyílegyenesen ahhoz a réteghez vezetett, mely a legelégedetlenebb és a legmegalázottabb. Ez az indulat éppoly pontosan működött, mint a test egyensúlyérzéke. Bármerre fordultam, a legkisebb igazságtalanság is kibillentett, így jutottam el - mint akit a rémület vonz - azokhoz, akikkel a legtöbb s a legnagyobb igazságtalanság esik.- Tudnál valamit mondani munkamódszeredről?- Egy írónak, főképp prózaírónak, akinek sokat kell íróasztala mellett ülnie, annak- főképp ebben a korban, amikor már az úgynevezett élettapasztalatokat begyűjtötte- kevés ideje marad arra, hogy érdekes legyen. Az én munkamódszerem - ezt most nem hivalkodásból mondom - a szorgalom. Ha dolgozom - napi nyolc, tíz, tizenkét 104
