Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keserű Katalin: Alkalom és mű. A Terror Háza
nem esett szó, a művészetben sem: egy kísértet-világról, ami azonban az alkotó F. Kovács Attila (és a mai műformák, irányzatok, a civilizáció hírei) szerint korunkat is jellemzi, egyetemesen. Búcsúzóul fogva tart a Honvágy című dal. Fülbemászó, aljas és édesbús. A rettegésből 1956-ban kimenekült emberek itthon maradt családjainak megingatására és megríkatására énekli valaki a távolba szakadtak nevében: „Ott él az én anyám, ott van az én hazám, ott lennék boldog csupán". Hol is? A bitófáknál? A hazug hívószavak: „holdfényes májusok, muskátlis ablakok" - mint jóval később tapasztalhattuk - a vasfüggönyön túl sem ritkák. Otthonunk tehát a nagyvilág? A börtönben bent vagy szabadon, kint, itt vagy másutt (kiterjesztve a Megáll az idő című film emlékezetes kérdését) nem ugyanolyan-e ma? S ki ma az idegen benne? Akinek csupán „térkép e táj" vagy mi mindannyian, akiknek csupán térkép a világ. Végül tehát: Kik (is) vagyunk? Hová megyünk? Fentiekben az alkalom a történeti időnek egy pillanataként szerepel, melyben megadatott a lehetőség egy történeti múzeum létrehozására, mely múzeum egyúttal emlékhely is, ám múzeummá alakításában a kortárs művészet döntő szerepet kapott. Mindezen összetevők eredményeként a hely kultuszhellyé vált. Két, egymást követő politikai diktatúra áldozatai iránti személyes tisztelet kinyilvánításának közterévé. A történelmi pillanatot a rendszerváltozás teremtette meg. A közelmúltnak a múzeumban is reprezentált két diktatúrájából a sztálinizmus története csak a rendszer- változással (tehát 40 év hallgatás után) vált feltárhatóvá és nyilvánossá; a történelmi igazságszolgáltatás e körben ugyanakkor indult meg. Ám csak a harmadik szabad választás kormányt alakító politikai pártja, a FIDESZ - Magyar Polgári Párt ragadta meg a pillanatot arra a célra, hogy közteret hozzon létre e hármas folyamat számára, s így az alkalom politikai jellegűvé is vált. A rendszerváltozás tényét egyik azóta kormányzó párt sem vitatja. Múltat érintő eredménye manifesztálódott a rendszerváltozás után 12 évvel megnyílt múzeumban, de egyúttal össze is kötődött az ezt alapító párttal, mivel a többiek hasonló szándékáról a „köznek" nincs tudomása. Az áldozatok „eltemetésére", a minden halottat és túlélőit Áldozatok fala 299
