Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
készítve díszpolgárságra javasolták városuk szülöttét, s látogatásra hívták meg.207 Érsekújvár állami és pártvezetői, magyar társadalmi szervezetei pártolták a javaslatot. Április végére azonban kiderült, hogy a járási pártbizottság nem tartja kívánatosnak a díszpolgárrá avatást, csupán díszoklevél adományozásához járul hozzá. A május 29-i ünnepi estre várták Kassákot is. A program szerint a műsor első részének végén ő szólt volna a közönséghez. Másnap a Városi Nemzeti Bizottság dísztermében fogadás lett volna tiszteletére, melyen a meghívó szerint „a Városi Nemzeti Bizottság, valamint Érsekújvár kulturális és politikai szervezetei, a sajtó, az iskolák és a közönség" vett volna részt. Ekkor történt volna meg a díszoklevéllel való kitüntetés.208 Kassák azonban egészségi állapotának hirtelen romlása miatt kénytelen volt lemondani az utazást. A CSÉMADOK helyi székházának nagytermében rendezett ünnepi esten felesége vette át a díszoklevelet. Kassák levéllel és az 1956-ban írott Visszatérő illatok című költeménnyel üzent szülővárosában élő tisztelőinek. Kívánságának megfelelően a levelet és a verset felesége olvasta föl az ünnepi est közönségének.209 Az érsekújvári rendezvény bizonyos dimenziókat tekintve több volt, mint ami Budapesten történt. A szülővárosban az állami és pártvezetők nyilvános szereplést is vállalva vettek részt az ünneplésben. A május 29-i esten nemcsak az ünnepi beszédet mondó Dobossy László méltatta Kassákot, hanem a Szlovák Kommunista Párt járási bizottságának titkára és a Városi Nemzeti Bizottság alelnöke is. Föltehetően azért, mert Kassákban nem a művészeti és politikai viták egykori résztvevőjét, befolyásos írók és képzőművészek régi ellenfelét, a művelődéspolitika irányítóinak minduntalan gondot okozó modernista festőt látták, hanem a szülővárosból elszármazott, ám gyermek- és ifjúkora színhelyéhez érzelmileg ragaszkodó nagy írót. Kassák a születésnap megünneplésével kapcsolatos eseményeket, a több évi harc és várakozás után nagy nehezen létrejött kiállítást, a Fészekben rendezett szerzői estet, a magas állami kitüntetés adományozását, a sajtóban megjelent publikációk sorát, műveinek rádió- és televíziósugárzását, a televízió által készített portréfilmet jóvátételnek, rehabilitációnak érezte. Mint „abszolút nagy elismerést" emlegette, hogy Kádár János, Aczél György és Garamvölgyi József meglátogatta kiállítását. A Munka Érdemrend arany fokozatát Vasarelynek a történtekről beszámolva „a francia Becsületrend tiszti fokozatával" tartotta egyenértékűnek.210 Hangulatára jellemző, hogy Méliusz Józsefnek két héttel a kitüntetés és a szerzői est után a következőket írta. „Úgy tetszik, kiderül fölöttem az ég, s a vádaskodások, gyanúsítások átváltoztak tavaszi fénysugarakká."211 Tele volt bizakodással, munkakedvvel. Bár az ünneplés elárasztotta, Baselbe, Locarnóba, Párizsba készült. Mind erélyesebben sürgette László Károlyt a régóta ígért kép- és dokumentumkötet megjelentetésére.212 Csak fokozatosan jutott tudomására, hogy művei nyilvánosság elé kerülésével kapcsolatban mégis támadtak bonyodalmak. A művelődéspolitika irányítói jóváhagyólag tudomásul vették a költő országos ünneplését, a képzőművészt azonban nem óhajtották a nyilvánosság előtt rehabilitálni. A fenntartásokat már a kiállítás önköltséges jellege, a látogatók által is kifogásolt helyszíne, méltatlan körülményei jelezték. Továbbá 168
