Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Névmutató a bibliográfiához
„ ...az irodalomtörténet-írásban nemcsak az esztétikai szempontú vizsgálatoknak van létjogosultsága, hanem releváns lehet az a látószög is, mely a szövegekhez kapcsolódó cselekedetekre figyel, s magukat a szövegeket is kulturális cselekvésnek tekinti... E megközelítési mód érdeklődése középpontjában tehát az alkalmazás áll, az a kérdés, mire és hogyan használják az olvasók az irodalmat: a szövegeket és az alkotók neveit." Lakner Lajos „Nem tagadva annak létjogosultságát, hogy választásunkat a vers nagy- szerűségének lehetőleg minél tárgyszerűbb bizonyítékaira alapozzuk, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy értékpreferenciánknak nagyon sok olyan összetevője lehet, amelyek nem a művek nyelvi megoldásainak sikerességén, hanem művön kívüli, nemegyszer merőben életrajzi körülményeken nyugszanak. A tudományos indoklás gyakran csak a szubjektív benyomás utólagos racionalizálása." Tveniota György „Lenn az Alföld tengersík vidékén" - néprajzkutatók és művészettörténészek remek dolgozatokat írtak arról, hogyan, mikor, minek hatására vált az Alföld nemzeti tájjá, az e tájhoz kötött gulyás nemzeti étellé, milyen vizuális elemek váltak bevetté az Alföld képi megjelenítéseiben - az irodalomtörténészek ehhez nem tettek sokat hozzá, talán, mert kevésbé érdeklődnek az irodalom társadalmi használati módjai iránt, mint más tudományágakhoz tartozó társaik. A kultuszkutatás viszont döntően éppen ezek iránt érdeklődik, így bizonyára lesz mondanivalója a lokalitás irodalmi termeléséről is." Takáts József „A politikai kultuszok keletkezése és mégoly időleges fennmaradása egyáltalán nem intézhető el azzal, hogy kultusziparosok ügyes mesterkedéseit lássuk csupán bennük. Nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül a társadalom ilyen irányú kétségtelen fogadókészségét... Adott társadalom, amely kezdetben csak sóvárogja, utóbb már rendszerint a saját önerejéből tartja életben a kultuszt, szorosan együttműködve annak propagátoraival és persze magával a kultusztárggyal... a Vezér akarata és alkalmankénti hozzájárulása nélkül bizonyára létre sem jöhetne a politikai mágia jelensége." Gyáni Gábor
