Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keresztúrszky Ida: „... megtaláltuk Jadviga párnáját..." Závada Pál regényének recepciója mint a dél-alföldi szlovákok identitását alakító diszkurzus?
nyelvű olvasó gond nélkül képes /elolvasni. Az értelmezőt azonban bizonytalanságban hagyják az idegen nyelvű szövegek.18 Kevéssé valószínű, hogy a szerző kizárólag bilingvis olvasóihoz fordult volna. Lássuk, hogyan hatott a hivatásos olvasóra az a tény, hogy a regény számára nyelvileg bevehetetlen vagy csak áttételesen bevehető részeket prezentál? A kritikák egy része megpróbálta szójátékkal elütni a nyelvileg csak korlátozottan felfejthető részek létezését. Balassa Péter írása - Osztatni, beleíródni - verbalizáló címével referál az elsőszámú naplóíró, Osztatni András nevére. „Osztatní/osztatni: ha szlovák tulajdonnévnek vesszük, vesszőcske ágaskodik utolsó írott betűjén, nem a magyaros pont. Utóbbi írásmóddal viszont műveltető igévé fordítódik. A Név tehát értelmezhető a költői megcselekvés és művelés igéjeként (szavaként, értelmeként) is, a maga billenékenységében. Az utolsó beleíró ugyanakkor elvégez egy/több komoly munkát: oszt, eloszt, bogoz, szerkeszt, proporcionál, töréseket tár fel, s nyilván hamisít is, hiszen hírt ad."19 Sajó László, ugyanezzel a névvel eljátszva, kritikusi pozícióját egy fiktív iskolás, Sajó László Oszt.(atní)tan. szerepével cseréli fel.20 E két értelmező tehát a kiválasztott idegen nyelvi részeket inkorporálta, magyar nyelvű értelmezéssel látta el, így emelve be őket a megismerhetőség horizontjába. Az idegen nyelvű részek ugyanis kizárólag Jadviga másodszülöttje, Miso interpretációja nyomán válnak hozzáférhetővé. A nyelvileg elfedett részek jelentéséhez hozzásegítő fiktív interpretátor viszont a regény számos értelmezésében heves etikai, nyelvhasználatbeli és intellektuális ítélet tárgyává vált. A narrátorról alkotott reflexiók egyik fókuszpontja Miso szöveg feletti hatalma: „...itt a jegyzeteket író Miso személyében egy karakterről, egy regényalakról, méghozzá egy rettenetes karakterről van szó, aki a végső szerző" - nyilatkozza Radnóti Sándor a Beszélő Irodalmi kvartettjének tagjaként.21 A beszélgetés végén pedig Bán Zoltán András mutat rá a létrehozott regényszerkezet és a fiktív szerkesztő-narrátor képességeinek disszonanciájára is: „Ne felejtsétek el, hogy a fikció szerint Miso rakta össze azt a könyvet, ami most a kezünkben van. Egy majdhogynem debil valaki, akinek a nyelvi érzéke szinte a nullával egyenlő. Aki képes azt mondani, hogy »szél ellen nincs apelláta«, hogy egyéb eszelősségekről ne is beszéljünk. [...] Hogy egy debil, féldebil alak összeszerkeszt egy ilyen bámulatosan következetes könyvet,"22 Felmerül annak a lehetősége is, hogy az egyébként is töredékekből összeálló, tehát nehezen hozzáférhető történetből Miso keze nyomán esetleg elveszhetett valami: „ Ugyanakkor ez a »végső«- nek látszó szövegréteg Misu [...] önálló hozzáírásait, kiegészítéseit (s nyilván törléseit), vagyis a harmadik beleíródás szuverén cselekményét is jelenti."23 A Miso által fordított-torzított szövegrészek állapotát kommentálva számos értelmező a narráció történeti idejére referált. „A jelentékeny triplázást, nyelvi- stiláris hármasságot a harmadik szövegréteg átírásai, újabb felülírásai testesítik meg - a kisebbik, a másiktól származó, groteszk, kevésbé szeretett, végül öregségére infan- tilizáló (a Kádár-kori országból - s ami utána következett - oly ismerős) alakja és munkája által. Ő már eleve kiszolgáltatott, mindig-áldozat, eleve spicliségbe kényszerülő (1948 után), amit 1937-től folytatott titkos napló- és származás-nyomozása és »apja« 1919 utáni magatartásmintája alapoz meg."24 Miso alakja később a második világháború után megnyomorított parasztság egészének szimbólumává 315
