Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keserű Katalin: Alkalom és mű. A Terror Háza
születését. Tervezője, F. Kovács Attila művészete korábban a jelen civilizáció halálos jövőjét hozta közel. Valamikor vasból különös, emlékműszerű szobrokat hegesztett (Necropolis, 1987), ipari építményektől kölcsönzött formákkal és koporsófedél alakú talapzatokkal. A techno-művészet magyarországi kezdeményezőjének korábbi romantikus-vizionárius művészete most történelmi realitást nyert a terrorral, a terror-iparral, a diktatúrává fajuló iparitechnikai civilizációval való azonosíthatóságában. Mivel ezen az emlékhelyen tárgyi dokumentumok nem maradtak, történeti feltárás a legutóbbi időkig nem folyhatott, az események publikussá nem válhattak, az emlékhelynek egyszerre informatívnak, rekonstruktívnak is kellett lennie, hogy feladatának megfeleljen. így tehát ez a múzeum-emlékhely az egyetlen (ideértve Lettország Megszállásának - 1993-ban, egy egykori szovjet épületben létesített - Múzeumát is Rigában), melyben a kortárs művészet teret kapott ahhoz, hogy a civilizáció őrült és gyilkos mechanizmusait hétköznapi szituációiban idézze meg, s hogy ebből a kontextusból az életet hozza ki győztesnek. Ezáltal sajátosan mai emlékművé avatja a helyhez is kötődő dokumentumok tárházát, a múzeumot. Mi történik azzal, aki belép a Terror Házába? Alászáll, a szó szoros értelmében, egy emeleteken át lefelé, a pincéig tartó kiállítás keretében. Végigutazva az áldozatok fala előtt felfelé süllyedünk a döbbenet mélyére (megértve, mit is jelenthetett a 60-as években Altorjai Sándor Süllyedjek felfelé című, megsokszorozott Erdély Miklós-portréja). Majd a 2. emelet egykori lakásaiból kezdődik az alászállás. A múzeum-emlékhely a művészet segítségével feltárja önmagát: az eseményeket, helyszíneket, az áldozatokat s a tetteseket is. A feltárás módja életszerű: a ház szobái a terror műhelyeinek enteriőrjei. Ezek révén élővé, megél- hetővé válik a múlt. Ebben az egykori bérházban kiderül: „az otthon, vagyis saját környezetünk, ami az otthonhoz és a szülőföldhöz tartozik, a legveszélyesebb számunkra."10 Otthont kereső korunk Jochen Hörisch által megfogalmazott tapasztalatát úgy fordítanám meg, hogy a két terror tette otthonunkat a legveszélyesebbé számunkra, a két terror megszüntette otthonainkat. Az Andrássy út 60. egykori otthonainak bejárása rítus: a látogató 12 szörnyű 296 Megfigyelő
