Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keserű Katalin: Alkalom és mű. A Terror Háza
ságára, valamint a múlt egyértelmű, közmegegyezés és értékelv alapján állított emlékművei után a 20. század második felében kialakult szituációra, melyben a különféle diktatúrák által létesített emlékműveket a diktatúrák ellenzői lerombolják illetve eltávolítják. Ez a tény nem az emlékműállítás hagyományának folytatását kérdőjelezi meg, hanem a hozzá szükséges társadalmi tisztulás szándékát és aktív folyamatát igényli. Mennyiben járul ehhez hozzá a Terror Háza? A háromemeletes, belül körfolyosós, udvaros sarokház, kívül-belül egynemű szürkére festve, amibe beleértendők ablakai is, elvesztette épület jellegét. Még plasztikája, változatos épületdíszítő rendszere is olyan lett, mintha nyílások nélkül, egyben öntötték volna ki, valamely meghatározhatatlan anyagból. Tömb, amit környezetéből (a szomszédos házak közül) kétoldalt a járdától a párkányig felfutó, éjszaka neonfénnyel szegélyezett fekete acélelem (pengefal) metsz ki, s ami ezért - mintha egyedül állna az utcában, múzeumhoz vagy emlékműhöz illőn - távolabbi rálátást igényel. A párkány magasságában az acélelem keretezi is az épületet, mélyen eléje ugorva, áttörve kétszer a TERROR szóval és kétféle terror jelképével: a nyilaskereszttel és az ötágú csillaggal. A TERROR szó azonban felülnézetre írt: az épület a világmindenségből is ki van hasítva. Egy fekete lyuk. Hasonló volt a tervező, F. Kovács Attila egy korábbi terve, Az 1956-os vértanúk emlékműve (1989). Ennek ablaktalan, zárt, fekete, belül acéllemezekkel burkolt gránittömbjébe az ugyancsak felülnézetre komponált évszámmal áttört tetőn keresztül fény vetődött volna, hogy láthatóvá tegye a fekete gránit obeliszket (a tulajdonképpeni emlékművet) s a falakon a halottak neveit, arcképeit és életrajzait: az áldozatok „archívumát". Ez az emlékmű tehát már kiállítássá formált archívum, azaz múzeum is lett volna. Az Andrássy úti „tömb" három oldalán szürke falú udvarának negyedik fala, valamint a beépített liftakna kívül-belül, a földszinttől az üvegtetőig a terror 3600 áldozatának feketére maratott alumíniumportréjával van „kitapétázva". Ez a konok, a kortárs svájci képzőművész, Boltanski archívum és emlékmű közti, átmeneti műfajú műveire emlékeztető sorolás az emlékmű dokumentarista típusát hozta létre Magyarországon is. Emlékek az arcok, mint F. Kovács Attila saját, Relics című kiállításán (New York) bemutatott képein voltak a múlt emblematikus tömörségű tárgyai a 90-es évek elején, egyszerre helyezve őket a halál-elmúlás és az öröklét jelképes közegébe. Az Andrássy úti épületben felülről árad a fény az arcokra. A történelem múzeumaiban tárgyak, dokumentumok és korabeli műalkotások rendeződnek kiállításokká, azaz a közönség számára a megismerés forrásaivá. 293 „Dísztribün"
