Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Kovács Ida: Bébé, a festő. Ottlik Géza és a képzőművészet
JEGYZETEK 1 Tandori Dezső: „Ottlik, a festő", In: Balkon, 2004/3. 6. A képet Ottlikról Keserű Ilona 1985-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízásából készítette; az író megjelölhette, ki fesse le őt. A mű a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokában van, ltsz.: 86.3.1. 2 A Visegrádi utcai műteremben tett fenti látogatás történetét Szántó Piroska visszaemlékezésében így idézi: „- Bolond maga tisztára - dohogta - kukoricát fest, meg karalábét, meg mafla leveleket, most, amikor elégett körülöttünk a város? Meg meghalt a fél családja és fél hazája elpusztult? Hát tudja, engem az ilyesmi egyáltalán nem érdekel - dühöngött." Szántó Piroska: Az Álarc. In: Akt, Bp., Európa, 1994., 11. 3 Ottlik Géza: Szántó Piroska kukoricái, a szentendrei megnyitó magnófelvétele, lelőhelye: Petőfi Irodalmi Múzeum, Hangtár, orsó szám: 1110/A. A beszéd kissé korrigált változata megjelent: Az elbeszélés nehézségei, Ottlik olvasókönyv, Bp., Holnap, 2001. 201. 4 Vö. azzal, amit Gottfried Boehm a befogadás kapcsán a konstatáló észlelésről, ill. a magát megvalósító látásról, valamint Imdahl fogalmairól, az újrafelismerő látásról és látó látásról ír. In: Narrativák 1., Képelemzés, Bp. Szerk. Thomka Beáta, Kijárat, 1998. 23. 5 O. G.: Szántó Piroska kukoricái, uo. 6 Ezt a gondolatot A regényről című, 1965-ben született esszéjében fejtette ki: „Azt szokták kérdezni, miről szól egy regény. El kell olvasni, feleli rá E. M. Forster, semmi más módon nem lehet megtudni. A regény maga mondja el, hogy miről szól." In: O. G.: Próza, Bp., Magvető, 1980., 185. 7 O. G.: Szántó Piroska kukoricái, uo. 202-303. 8 A kiállítás 1969. szeptember 26-án nyüt, a megnyitószöveg megjelent: O. G.: Fák és festők. In: Próza, 309-310. 9 Uo. 204. 10 Uo. 225. 11 Uo. 225. 12 O. G.: Néhány arc, In: Próza, 129. 13 Vö. N. Tóth Anikó: Bolyongás Ottlik Budájá(ba)'n, In: Az elbeszélés nehézségei, 293. 14 O. G.: Minden megvan, In: Minden megvan, Bp., Magvető, 1969. 333. 15 Ottliknál vissza-visszatérő gondolat az ismétlések döntő volta: „...A dolgok másodszorra kezdődnek. Azzal, hogy megismétlődnek - hogy újra látod, megint hallod ugyanazt. Az előszörrel nincsenek meg igazán." (O. G.: Iskola a határon, Bp., Magvető, 1983.) „Másodszori olvasásra az okos ember nem kevesebbet, hanem többet kap Kosztolányitól, mint amennyit először, a történettel kapott." (.Próza, 280.) 16 Ottlik a fiatal magyar irodalommal kapcsolatban feltett kérdésre válaszolja: „Mi ösztökéli őket, mi a közlendőjük, miért írnak? Láttuk, van közöttük, aki meg akarja javítani a vüágot. De van, akinek tetszik, és éppen ábrázolni kívánja. Van, aki szórakoztatni szeretné, és van, aki önmagát mulattatja pusztán az írással. Van, aki az élet szépségéről tesz ravaszul szomorú vallomásokat, s van, aki harsány szenvedéllyel önti ki magából az undort, amit a világ keltett benne. Van, aki menekül önmaga elől, van, aki menekül önmagába. Miért ír? Lenne, aki elhivatottságot, belső kényszert emlegetne kérdésünkre, de talán olyan is, aki azt felelné: azért, hogy pénzt keressen. A dolog úgy áll, hogy minden összefügg, a sokféle ok vagy ürügy korreszpondál egymással." O. G.: Bevezetés: Tengernagyok a propelleren, In. Próza, 127-128. 17 Ottlik A regényről című esszéjében ezt bővebben fejti ki: „... a nyelv maga is egy nyelven- inneni valóságrétegből keletkezett, kivont és arra utaló jelrendszer - másrészt maga is egy nyelven-túli realitás." In: Próza, 185. 286
