Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Kovács Ida: Bébé, a festő. Ottlik Géza és a képzőművészet

Szántó Piroska Ottlik Gézánénak írt rajzos levelezőlapja

„Tudtam, hogy milyen a világ: tág és kimeríthetetlen. ... Tudtam, hogy meg is fogok csinálni valamit. Új ismeretlen érzés volt ez a soha nem képzelt, titkos, mérhetetlen nyugalom. Talán akkor indult meg bennem, amikor egyszer régen az ébresztőt vártam a kihalt második emeleti folyósón. [... ] Egy tóparti kastélyfélére gondoltam, a hegyek között, ahol negyvenéves leszek és vászonra fogok festeni valódi olajfestékkel, és cigarettázom, és jó detektívre- gényeket olvasok." Másutt: „.. .tudtam, hogy ami alapfeltétel, azért fölösleges aggodalmaskodni, ott nincs ellenem világi hatalom; hogy például festő leszek; ha el kell görbítenem a galaktika tengelyét, akkor is".47

„A világnak csak egy lehetősége van - mondom -, hogy mindenki legyen festő. Medve is nevetett: Jó, legyenek szobafestők, elfogadom: de te, spanyol festő, egy büdös vasat se érsz, tudod, ha nem vagy hozzá költő. - Tudom."48

A spanyolságnak mint metaforának feloldása többször felbukkan a Buda lapjain.

„Miből áll ez a nagyság (ez a nem-akármilyenség - ez a többre kötelező spanyolság)? Teneked abból állt, hogy csak akkor festheted a látható világot, mikor megvan benne az a láthatatlan »több«, amit még meg akarsz őrizni: Olyasmi, mint boldogság (vágy, romantika, stílus, nosztalgia, nem alaptalan várakozás), vagyis amit épségben-egészben akarsz magaddal vinni a túlvilágra. Avagy: ahová majd szeretnél még visszajönni néha. Emlékezetből akármilyen festő meg tud festeni látható boldogságot, jó festő láthatatlant is, ha kell."49 Ottlik Imdahl kategóriáját használva az ún. újrateremtő látás igényét is támasztja az „igazi spanyol" festőkkel szemben.

280