Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
E. Csorba Csilla: Meztelen a király. A fókai-szobor története
Maróti Géza kaphatott felkérést. A pályázat határidejét 1912. október 31-ében állapították meg. A szobor mintáját egyötöd nagyságban, a főalakot egyharmad nagyságban kellett elkészíteni. A feltételek között szerepelt az a nem mindennapos kitétel, hogy ha a megbízást véglegesen kiadják, 9000 koronát a meg nem bízott művészeknek is juttatnak. A zsűri tagjai Berze- viczy Albert, Beöthy Zsolt, Bárczy István, valamint Zala György és Bezerédi Gyula szobrászok, Hausz- mann Alajos és Lechner Ödön építészek, Benczúr Gyula és Szinyei-Merse Pál festőművészek voltak. A pályázás lehetőségéből kizárt szobrászok és a Képzőművészeti Tanács tiltakozott, és a nyílt pályázat mellett kardoskodott. Erre szolidaritásból a négy kiválasztott művész, elsőként Stróbl Alajos, a megbízást visszaadva várt a nyílt pályázat lehetőségére. Ekkor váratlan fordulat következett be. A politikai és irodalmi körökben is kedvelt, tehetséges főiskolai tanárt, Stróbl Alajost Wekerle Sándor, Forster Gyula és Szmrecsányi Miklós kezdeményezésére 1912 januárjában pályázat nélkül megbízták a Rákóczi téri helyszínre készítendő Jókai-szobor tervezésével. Az igen termékeny szobrász nemcsak a Múzeum-kertben álló Arany János-emlékkel, illetve sikeres Szent István szobrával érte el jelölését, hanem számos színvonalas író- és művészportréjával is (Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Gyulai Pál, Justh Zsigmond, Vajda János, Jósika Miklós, Kemény Zsigmond), melyek köztereket, gyűjteményeket gazdagítottak. A Jókai-szobor ügye országos jelentőségű kérdéssé nőtte ki magát, most már a képzőművészek körében is. A Képzőművészek Egyesülete a Műcsarnokban külön ülést hívott össze, küldöttséget menesztettek Berzeviczyhez, majd memorandumot írtak a belügyminiszternek. Az egyoldalú határozat a pályázatok antidemokratikus jellegére hívta fel a figyelmet, többen a képzőművészek szervezettségének hiányát, a szolidaritást emlegették, s különösen Stróblt marasztalták el amiatt, hogy elsőnek vissza254 Szoborvázlat 1912-ből
