Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
E. Csorba Csilla: Meztelen a király. A fókai-szobor története
tatásügyi minisztert, hogy az MTA, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság bevonásával hozzanak létre egy bizottságot, amely a szobor felállítása érdekében felhívást intéz a nemzethez. A miniszter június 3-ára megbeszélést hívott össze az említett testületek képviselőiből. A kérdés természetesen a szükséges összeg előállításának mikéntje volt. Elhatározták, hogy a „legszélesebbkörű mozgalom" megindításával teremtenek megfelelő anyagi feltételeket. „Ebből a célból az országgyűlés két háza, az Akadémia és valamennyi számba vehető tudományos, irodalmi és művészeti társulat és intézet bevonásával nagy gyűjtőbizottságot alakítottak."6 A pénzügyi alapok megteremtéséhez számítottak a sajtó hatékony támogatására. Eldöntötték, hogy a szobor kivitelezésének folyamatát a Képzőművészeti Tanács ellenőrizze. A hamarosan megalakuló Jókai-emlékbizottságba Beöthy Zsoltot, Heinrich Gusztávot, Herczeg Ferencet, Koronghy-Lippich Eleket és Rákosi Jenőt választották. Berzeviczy Albert nemzeti kötelességről beszélt, a „nemzeti hála rakjon köveket pihenőhelye fölé s állítsa ércalakját a jövő nemzedékének szeme elé"- vallja a gyűjtés megindulásakor.7 A Petőfi és a Kisfaludy Társaság a halálának egyéves évfordulóját kihasználva 1905. május 5-én Jókai- emlékünnepet tartott, ahol Beöthy Zsolt pátosszal teli beszédében az elhunyt író fő érdemét abban látta, hogy a „legelső reménysugarak egyikét szöktette a nemzet csüggedő leikébe." A Vasárnapi Újság nem mulasztja el, hogy az első évforduló napján örömét fejezze ki a sok virág és koszorú láttán, de figyelmeztessen, hogy a hervadó virág nem fejezi ki méltóképp egy nemzet háláját. Monumentális művészi emlékezésre van szükség - állítja, és megállapítja, miszerint „nagyon észrevehető, hogy közéletünk mostani állapota mily bénítólag hat a nemes érdeklődésre."8 A megvalósítás nehézségei 1905 októberében tartott értekezletén a Jókai-emlékbizottság elhatározta, hogy a gyűjtés megindítására felhívást tesz közzé. így a gyűjtés maga még a költő halálának évében megindult. Érdekességnek számít, hogy a hivatalos gyűjtést megelőzően, még május elején a Budapesti Kávés-ipartestület 100 koronát adományozott egy leendő emlékműre.9 A befolyó összegek kezelésével a Magyar Általános Takarékpénztárat kérték fel. A biztató előjelek és a Jókai népszerűségébe vetett hit azonban nem hozta meg gyümölcsét. „Várjuk, várjuk, hogy gyűljön a pénz: Nincs pénz. Nem gyűl. A magyar társadalom nem siet szobros emléket állítani dr. Jókai Mórnak...Miért? Valami nagyszerűbb hálára készül ez az ország a szobornál? Nincs pénz? Vagy hála sincs?" - teszi fel a provokatív kérdéssort a Budapesti Napló hasábjain a fiatal újságíró, Ady Endre.10 Az ő szavait visszhangozták a meglepettek, és az okokat keresők is: „Kutatgatják, mely oknál fogva se nem csurran, se nem cseppen a pénz a Jókai szobrára, sőt méregetik úgy is, hogy ugyanakkor nem gyűl, mikor a Bartha Miklóséra omlik." - állapítja meg a keserű igazságot Ignotus 1906-ban.11A szomorkodó kortárs megállapításához kapcsolódik újra a szoborállításokra különösen érzékeny Ady: „De sok százezer forintunk van 251
