Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Szvoboda Dománszky Gabriella: Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona a Vigadóban
tosan valami „ősi", valami „pogány" motívumot kerestek. Henszlmann szerint a mese „a tavaszi napnak a téllel való küzdelmét és a virágistennőnek megszabadítását tárgyazza." A boszorkányt a Tél királynőjének tartja, Tündér Ilona szerelme a szabadító napisten iránt ébred fel. Vörösmarty a reformkor fordulópontján, a feudális és a polgári világnézet történelmi határmezsgyéjén a királyfiból magyar nemesi figurát alkotott, nála „Csongor úrfi" sorsa a néppel kötődik össze. Ám a 60-as évek világa más. A németajkú, polgári eredetű, a nemzetközi művészeti divatokra figyelő Feszi, valamint a hasonló származású és kulturáltságú Ipolyi, Lotz és Than miért is állított volna ide egy magyar nemesurat? Ok szélesebb horizontot fogtak át, más nézőpontból voltak nemzetiesek, az óhajtott magyar iskolát mint az európai művészet részét fogták fel. Kezük által az őseredeti, ázsiainak tekintett mesealakok az aktuális magyar valóságon felülemelkedő, időtlen figurákká váltak: Tündér Ilona a földön szerelmet kereső antik istennők kései utóda lett, Argius nem dolmányos, csizmás, bajuszos királyfi, hanem mitikus hérosz, aki leginkább Lohengrinre, Parsifalra vagy Siegfriedre emlékeztet. A képsorozatból hiányoznak a népi figurák, nincs Bagó, de megjelenik egy sima, hallgatag inas, az ördögfiak gigászokká alakultak, a boszorkány itt sorsistennő. A megvalósítandó program tehát - noha mindvégig a nemzeti iskola alapeszméire épül - meghökkentően szokatlan, „kozmopolita" jellegű. Egy ősi monda falképen való megjelenítésére biztatást adhatott, hogy mint ismeretes, a romantika jegyében az egyes népek mese- és mondakincsének - nemzeti eposzának - reprezentatív képzőművészeti feldolgozása más régiókban sem volt ismeretlen. A hozzánk legközelebbi példa a Niebelung-eposz illusztrálása mind grafikai, mind falképsorozatokon a nazarénus festők körében. Pl. Peter Cornelius (1783-1867) nagyszerű Niebelung-illusztráció- sorozatát13 a német földet bejárt Feszlnek, Ipolyinak, sőt, a két festőnek is ismernie kellett, és ugyancsak szemük előtt lebeghetett Schnorr von Carolsfeld (1794-1872) leglátványosabb, leghíresebb műve, a müncheni reziLotz Károly: Tündér Ilona elhagyja Argirust 238
