Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Sári B. László: Test és politika. Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében
gozatot írnak: egyiket az órára beaadandó, másikat saját szórakoztatásukra. (Abigél, 66-68, 215-218) Az Abigél növendékeinek helyzetét az is megkönnyíti, hogy a tanári karban is segítőkre lelnek. Nem csak az Abigél legendáját életben tartó König tanár úr, hanem Zsuzsanna nővér, és az egykori tanulóként az intézetet támogató Horn Mici segítségére is számíthatnak. A felnőttek nem csupán megpróbálják elviselhetővé tenni az iskolában eltöltött időt, hanem szükség esetén környezetüket megtévesztő viselkedésük biztos védelme alatt abba az ellenállási mozgalomba is bekapcsolódnak, melynek egyik feladata Ginának védelmet biztosítani. Ez az ellenállási mozgalom - ahhoz hasonlóan, ahogyan az Iskola a határon esetében Tóth Tibor - a közösség bevett kódjainak stratégiai használatával igyekszik befolyást gyakorolni. A Miklós-napi istentiszteleten például az ilyenkor szokásos egyházi énekeket cserélik ki a szertartás rendjének követését elősegítő énekmutató táblán; „A drága advent, köszöntünk" helyett az adott kontextusban politikai üzenetet hordozó „Uram, a te ítéletedet adjad a királynak" kezdetű zsoltárra zendít rá a gyülekezet. (Abigél, 262-264) Ez az összehasonlítás azonban nem fogható fel az Ottlik-regény közvetlen kritikájaként, hiszen az irodalmi megszólalás feltételei, a megjeleníthető tartalmak és a forma 1978-ban már minden bizonnyal mások, mint az Iskola a határon kiadásának évében. Erre a momentumra utalhat az a tény is, hogy Bébé a könyv elején, 1957-ben a Lukács fürdő lépcsőjén Szeredyvel lefelé menet a „szabadság enyhe mámorát" annak tulajdonítja, hogy „a két lépcső közül azt választhattuk, amelyiket jólesett". (Iskola, 16) Az Iskola a határon kultikus fogadtatása ezt a „belső" szabadságot ünnepli, s közben megfeledkezik arról, hogy ez olyan viszonyok elfogadásának folyománya, melyek több szempontból is problematikusak. A kultusz (és az irodalomtörténeti értékelés egyaránt) eltekint a homoszociális viszonyok bonyodalmaitól és a megszólalás történeti kereteitől, illetve attól, hogy ezek hogyan befolyásolják Ottlik regényének narrációs alaphelyzetét és a személyközi viszonyokat. Az Abigél történeti összehasonlítása az Iskola a határonnal nem csupán arra mutathat rá, hogy ezek a viszonyok hogyan képzelhetők el egy adott történeti helyzet kapcsán nagyobb politikai hatásfokkal, hanem arra is, hogy ennek értékelése nem csak a szóban forgó történeti helyzetnek, a megjelenés időpontjának, hanem a nemi szerepek problematikájának is függvénye. Az Abigél példájánál maradva két lehetőség képzelhető el a regény figyelmen kívül hagyásának magyarázataként: a kritika vagy azért nem vesz tudomást róla, mert nem tartja komoly irodalmi alkotásnak (lányregény), vagy pedig saját allegorizáló olvasásmódjának történeti alakulása folytán csak az allegória szó szerinti értelemben referencializált utalási tartományát figyelembe véve képes értelmezni. Az Iskola a határon esetében ez a két kritikai stratégia éppen ellenkező előjellel érvényesül: a regény nemi szerep vonatkozásait nem veszik figyelembe, míg a konkrét történeti szituációra vonatkozó utalásokat általános érvényűként olvassák. Amennyiben elfogadjuk, hogy a kultuszok célja „a kultuszokba bevont egyéb társadalmi csoportok akkulturációja és egy másik kultúrával való ellátása" (Takáts, 1541) volt és maradt, akkor az Iskola a határon és az Abigél összehasonlításakor megfigyelhető kettős kritikai mércéről 205
