Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, történetiség, aktualitás. A kultuszkutatás útjain
meghatározott rétegeit, csoportjait. A kultusz és az ellenkultusz így mindig megvilágító erővel rendelkezik az adott történeti időszakra nézve. A Shakes- peare-kultusz állomásait követve például bepillanthatunk a társadalmi és kulturális változások és az ízlés módosulása történetébe.19 Ez a szemlélet tette lehetővé, hogy a kutatók ne pusztán a kultuszban résztvevők viselkedését, pszichológiai motívumait vizsgálják, hanem a mögötte lévő, közvetlenül nem látható jelentéstartományt, a szereplők által felépített és fenntartott inter- szubjektív világot. Kiderült, hogy az irodalmi kultuszok e közös világ kiala- kítására-ápolására-átalakítására szolgáló intézmények. E vonatkozásban az egyik legszemléletesebb példa a losonci Kármán-kultusz, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy támogassa bizonyos társadalmi-politikai célok elérését.20 A Petőfi Társaság által létrehozott Petőfi-Ház pedig kitűnő lehetőséget ad arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan konstruálódik meg a nemzet, milyen múzeumi prezentációs eljárások révén lesz az imaginárius nemzeti közösség megtapasztalhatóvá.21 Az irodalmi kultuszok tehát ismét világunk konstruált voltával szembesítettek bennünket. E világkonstruálásban különleges szerepe van az esztétikumnak. Sokan felfigyeltek rá, de leginkább talán Tverdota György hívta fel nyomatékosan a figyelmet arra, hogy a kultusz esztétizálja az élettényeket: „...a Horger-ügyben megtörtént az ismert fordulat: az élet kezdte tükrözni a költészetet, a vers magához ha- sonította, fontosságának rangjára emelte a kínos emléket".22 A kultusztörténeti tanulmányok tanulságai alapján bátran általánosíthatunk: az irodalmi kultuszokban mindig erős a törekvés az élet esztétizálására. Ez elsősorban nem az élet széppé, hanem jelen- tésessé alakítását jelenti. Míg a mindennapi életesemények - folytonos tova- tűnésük és nyitottságuk miatt - jelentésnélküliek, pontosabban a jelentés csak az életszakaszok lezárultával, bizonyos idő elteltével válik nyilvánvalóvá, addig a kultuszban résztvevők már az eseményekkel egy időben tudatában lehetnek életük jelentésességének és jelentőségének. Ez fejeződik ki szemléletesen abban a tényben, hogy a kultusz leírható rituális-szertartásos cselekedetek sorával, vagyis olyan cselekedetekkel, melyek jelentése és jelentősége közösségileg meghatározott és mindenki által tudott. A kultikus beállítódás nemcsak az ünnepségeken, hanem az olvasás során és a mindennapi érintkezési formákban is szertartásos viselkedésre készteti a résztvevőket, vagyis olyan 16
