Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Csaplár Ferenc: Kassák születésnapjai (1917-1967)
tériumi vezetők jelenlétében Ortutay Gyula miniszter köszöntötte az ünnepeltet, s átadta a minisztérium és a kormány ajándékát, Ferenczy Béni ez alkalomra készült plakettjét, továbbá a hivatalos értesítést 25 000 forint jutalomról. A Népszava tudósításából ismerjük, mit válaszolt Kassák: „Elmondta, hogy a múltban úgy érezte magát, mintha rab lenne, s ha benn is volt az országban, mintha emigrációban lett volna. Most a fel- szabadulás után valóban úgy érzi magát, mint a bányász, aki hosszú sötétség után feljön a tárnából. Napfény van körülötte, s ez erőt ad a további munkára. S ezt az érzést ő is a magyar nép felszabadulásának köszönheti, s fogadja, hogy alkotó munkáját a magyar demokrácia kiteljesítéséért fogja végezni."35 Ugyanezen a napon a Zeneakadémia nagytermében rendezett ünnepi esten a program az állami protokoll szabályai szerint zajlott több miniszter, valamint a Szociáldemokrata Párt főtitkári tisztét betöltő Szakasits Árpád jelenlétében. A kormány nevében Ortutay Gyula, a Szociáldemokrata Párt nevében Justus Pál, a Magyar Kommunista Párt nevében Horváth Márton, a Szabad Nép felelős szerkesztője, a Munka-kör nevében Nádass József, a Magyar Művészeti Tanács nevében Borbíró Virgil köszöntötte Kassákot.36 Akik emlékeztek Kassák és a kommunista mozgalom korábbi vitáira, a gyűlölködés hőfokára izzított ellenségeskedésekre, azok számára különösen érdekes lehetett, amit Horváth Márton mondott. Beszédében a régi konfliktusokra a következőképp emlékeztetett: „Nekünk, kommunistáknak voltak vitáink Kassák Lajossal, de ezek testvéri viták voltak, a munkásosztály akkori helyzetének, belső forrongásainak visszatükrözői, s ha nemegyszer éles hangon is folytak, mégis hozzájárultak ahhoz, hogy ma a magyar munkásosztály erősen és egységesen áll szemben a ma kérdéseivel."37 Ortutay köszöntőjéből az derült ki, hogy a kormányzat Kassák „hivatalos nemzeti ünneplését" az új, értékelvű művelődéspolitika demonstratív megnyilatkozásának szánta, jóvátételnek mindazért, ami haladó írókkal, művészekkel 1945 előtt történt: „Bartók és Kodály műveit nem volt szabad intonálni egyetlen olyan ünnepségen sem, ahol Horthy egykor hivatalosan megjelent. Klebelsberg Kunónak csak elítélő szavai voltak Móricz, Babits, Móra és Kosztolányi neve kapcsán. Hóman Bálint pedig nem engedte meg Kassáknak még a Baumgarten-díj kiutalását sem."38 Az ünnepség rangját, művelődéspolitikai jelentőségét A 60. születésnap alkalmából rendezett est plakátja 142
