Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek

is sokszor nevezték Babits tanár úrnak.”115 Példaadása a nevelőé volt: „Sok fiatal magyar íróra nevelő erővel hatott az a tény, hogy Babits Mihály él. Kortársának lenni: ez már önmagában is lelkiismeretességre, színvonaltartásra kötelezett.”116 Magasabb célok vezették, de „nem követőket keresett, nem híveket toborzott, az igazságot kereste. Tanításában szabad volt kételkedni, csak az igazságban nem.”117 A Nyugat tagjai közül barátja csak keveseknek volt Babits, talán csak Illyés vallhatta, hogy „mesterünk és barátunk volt.”118

„Az irodalmi életben elfoglalt, megdöbbentően hasonló szerepük és irodalmi pályájuk miatt” gyakran hasonlították Arany Jánoshoz, („akkora életmű maradt utána, mint Arany Jánosé.")119 S bár a Kazinczy-párhuzam is felmerül,120 mégis ezt jellemzőbben Osvátra vonatkoztatják.

Babitsosai kapcsolatban is működésbe lép a szakrális vonatkozású nyelvhasználat. Első találkozásukkor Móricz csodaszarvasnak látja, „aki nem támad, nem tipor, de bátran és hősiesen áll.”121 Babitsot, amikor betegen megjelenik a kávéházban, mint egy papot, úgy várja „az egész gyülekezet.”122 Szentkuthy egy köszöntő írásában a Szent Mihály-párhuzamot bontotta ki,123 Cs. Szabó szerint pedig „magyar költő volt, de inkább emlékeztetett Szent Pálra vagy Szent Jeromosra, mint mesterségbeli elődeire.”124 Próféta volt, az kívánt lenni, „népének halott prófétája. Babits utoljára ezt a szerepet már nemcsak vállalta, de egyenesen kívánta.”125 így lett vértanú, „aki kijelölve a küldetésre, feláldozta magát.”126 Visszatérő, hogy Babits lakását, különösen pedig könyvtárát, az irodalom szent helyeként, templomként azonosítják: „Aki belép ebbe a szobába, nem szabadulhat a nagyszerű érzéstől: templom ez itt, a betű temploma, az alkotó szellem szentélye.”127 „Lábujjhegyen, szinte templomi hangulatban lépegetek a napfényben tündöklő, könyvek rengetegével körülbástyázott szobába.”128

115 Vas, í. m„ 241.

116 Bálint György, A nevelő = Babits emlékkönyv..., 40. jegyzetben i. m., 103.

117 Bóka, i. m., 712.

118 Illés, Örökségünk..., i. m., 24. (54. jegyzetben)

119 Szabó László, Cs., A tanítványok = Babits emlékkönyv..., 40. jegyzetben i. m., 83.

120 „Babits halálában lesz a magyar irodalom nevelő új Kazinczyja. A sírontúli Kazinczy!" (Laczkó Géza, Izzó lélek az enyészet üllőjén= Babits emlékkönyv..., 40. jegyzetben i. m., 144.)

121 Móricz Zsigmond, Babits Mihály = Babits emlékkönyv..., 40. jegyzetben i. m., 139.

122 Szabó, Cs., i. m., 84.

123 Szentkuthy Miklós, Szent Orpheus találkozása Szent Mihály arkangyallal: Babits Mihály születésének századik évfordulóján, Új Írás, 1983, november, 402.

124 Szabó, Cs., i. m., 84.

125 Pilinszky, i. m., 233.; jékely versében: „S most mégis őt irigylem, őt, / a fordítót, a hirdetőt” (Jékely Zoltán; Gonosz éjféli óra)

126 Szomory Dezső, Búcsúszó = Babits emlékkönyv..., 40. jegyzetben í. m., 239.

127 Beszélgetés Babits Mihállyal az átépített kártyavárról, az elszakíthatatlan újpesti kapcsolatokról és a Vörösmarty Irodalmi Társaságról, Független Újság Újpest-Rákospalota, 1935, 24, 4.

128 Szitnyai Zoltán, Hat író élete... Babits Mihály, Színházi Élet, 1937. december 19-25. 52, 4-10.

48