Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek
barátja állította, hogy egy pap vette át tőle a kéziratot.91 A „fekete ruhás, szemüveges, paposképű ember” „papos lejtésű” beszédében, „szerzetesi egyszerűségében” volt valami, mindenki számára megragadó.92 Osvát hajlíthatatlan morális tartása „az első komor és rajongó hívőket idézte,” sőt: „hasonlított a szentekhez, ahogyan meggyőződéseihez teljes jóhiszeműséggel és önzetlenséggel ragaszkodott mindenen át.”93 Osvátnak a magyar irodalom megújítása iránti elkötelezettségét Ady is szakrális dimenziókba helyezi: „ő már szinte-szinte Keresztelő Jánosa a mi ügyünknek.”94 Tersánszky előtt pedig egy szentély, az irodalom szentélyének kapuját nyitotta meg.95 Az irodalomnak mint templomnak, az alkotónak mint templomépítőnek gyakori, kultikus értelmezése Osvát kapcsán is megjelenik. Utolsó éveiben - írta róla Kuncz Aladár - „a hajléktalanokká váltak reménytelen kétségbeesésével járt-kelt, nem tudta megérteni miért kellett a templomnak, amelyet ő annyi vallásos áhítattal épített, romba dőlnie.”96 Osvát lényének természetfeletti vonásait többen kiemelik: „valami démoni volt benne” olyan volt, mint aki „nem földi életet élt."97 Közvetítő, aki maga mutatja be Dante (a pokolban is külön fénykörben élő) elíziumi költőinek, az elolvasásra érdemes verseket, novellákat.98 Az emberfelettiség elragadtatott csodálatában Osvát isteni vonásokat nyer. Olyan, mint „egy ismeretlen Wagner-zenedráma tűnődő istenalakja.” - írja róla Illés Endre. Máshol pedig: olyan isten volt ő, „aki alól a bárányfelhő mindig hiányzott.”99 Halála megvilágító, „egy fellobbanó tűzbokor” melynek fényében 91 Tersánszky Józsi Jenő, Osvát Ernő, a szerkesztők szerkesztője = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 160. 92 Kassák Lajos, Egy emberélete: 2, Budapest, Magvető, 1957, 222.; Gaál Gábor, Osvát Ernő = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 483.; Bohuniczky Szefi, Otthonok és vendégek, Budapest, Szépirodalmi, 1989, 416. - A Nyugat „egy kopott redingójú papnak, régi rabbik unokájának, egy szigorú, becsületes pápaszemnek igen nagy mértékben munkája és érdeme. Egy rendkívüli lénynek, aki mint a természet erői, titokban munkál s zajtalan.” „puritán szerzetesi formákat öltött.”: Nagy Endre, Conférence egy szigorú szerkesztőről = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 316.; „Külseje olyan volt, mint egy szerzetesé (híres, kiváló rabbiktól származott) s belül a szó legmagasabb értelmében fejedelmi lélek volt: parancsoló, fölényes, tiszta.”: Komlós, Osvát, i. m. = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 467.; „OE-ben, jelleme és hivatása szerint, volt valami a papból és a katonából.”: Karinthy, Osvát..., i. m. = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 469.; „Tartásában volt valami szakrális": Basch Lóránt, Két literátor = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 373. 93 Lásd 91. jegyzet. 94 Ady Hatvány Lajosnak 1911. februárjában = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 167. 95 Tersánszky Józsi, i. m. = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 160. 96 Kuncz, i. m. = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 278. 97 Gaál, i. m. = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 483.; Illyés, Osvát, i. m = 5. jegyzetben i. m., 524. 98 Németh, i. m. = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 358. 99 Illés Endre, Az alkimista = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 343. 46
