Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek
esztergomi kertben láttatja. (Bár volt néhány kedves kávéháza - Centrál, Du- nakorzó - de a New Yorkba állítólag soha nem tette be a lábát.)64 Vallás, hit Ha az osváti és babitsi körstruktúrák különbségét, a hiányzó/betöltött centrum kérdésében véljük megragadhatónak, akkor elengedhetetlen vizsgálni a két szerkesztőnek a vallásokhoz, a hithez való viszonyát. Osvát régi rabbicsalád leszármazottja, de magát hitetlennek, örök kételkedőnek tartja. Egyetlen hitvallása: „hiszek az észben” Babits, a hívő katolikus, ezt így folytatja: „hiszek az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek, amit el nem ér.”65 Babits világképének igazodási pontja, örökérvényű centruma van: „A katolicizmus én- előttem az, aminek neve mondja: maga az általános vallás, mindenütt és minden időkre érvényes.” Osvát, élete végére, a gondolkodás, az ész hitelét is elvesztve nihilista lett. Utolsó napjaiban már így nyilatkozott: „Minden tévedés, ebben az egy mondatban lehet összefoglalni minden emberi tapasztalatot.”66 Haláluk A fentieknek összhangban, jellegzetes különbségek vannak Osvát és Babits életének utolsó, halálra készülő szakaszában, és haláluk körülményeiben is. Babits halálos ágyán is dolgozott, utolsó percig jelen volt a világban; „végletekig ragaszkodott az élethez.”67 Haldoklása és halála, világképéből, személyes alkatából következő példaadás, vállalás volt. „Babits betegségének története a szellemtörténet egyik legnagyobb emberi példája maradt.” - emlékezett Má- rai.68 Felismert küldetésre utal Pilinszky, amikor azt állítja: „nemcsak áldozat volt, hanem az is akart lenni.”69 Babits méltósággal viselt helyzete, egyben az általa képzett struktúrában elfoglalt centrális pozíció megerősítése is volt. (A temetésén elhangzó kilenc beszéd, az azonnal szerkesztődő emlékkönyv is ezt igazolja.) Osvát halála ugyancsak lényegi struktúra-jellemző: a szabadon választott kivonulás, felszámolódás, végső kitöröltetés aktusa. Osvát öngyilkossága annak a belátásából eredt, hogy végérvényesen felismerte lehetőségei beszűkülését, 64 Szép Ernő, Babits a New Yorkban = Babits emlékkönyv..., 40. jegyzetben i. m., 236. 65 Babits Mihály, Örökkék ég a felhők mögött: Vallomás helyett hitvallás = Nyugat, 1924, 7, 491-493. 66 Reichard, i. m. (36. jegyzet) 67 Basch, A két..., i. m„ 242. 68 Márai Sándor, Lélek = Babits emlékkönyv..., 40. jegyzetben i. m., 83. 69 Pilinszky János, Holt próféta a hegyen = Légy ellenállás..., 55. jegyzetben i. m., 233. 42
