Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek
megfelelt a kérdező módszer.” Jellemző, hogy Osvát másik kedves írásjele a gondolatjel („a Kimondhatatlan előtti zavarunk jele”)39 volt - mindkettő bizonytalanságot, hiányt jelez. Babits szövegében a nyugalmat, bizonyosságot sugalló kijelentő mondatok uralkodnak. (Őt magát pedig, többször hasonlították eleven felkiáltójelhez.)40 Érdemes idézni a két írás zárását is. Babits gondolatmenetének konklúziója: „inkább illik az írástudóhoz a Világítótorony heroizmusa, mely mozdulatlan áll és híven mutatja az irányt, noha egyetlen bárka sem fordítja feléje az orrát - míg csak egy új vízözön el nem borítja lámpáit.” Osvátot annyira megrendíti Babits morális tisztasága, hogy hiába áll tőle távol a beszédmód, végül explicite csak önmaga zavartságát, bizonytalanságát képes megerősíteni.41 „Amit az írástudó igazsághirdető hivatásának érdekekkel nem mérhető szépségéről írsz, annak harangszó-ünnepélyessége úgy átjárja egész gondolatmenetedet, hogy szinte megijedek kérdéseimtől. Bocsáss meg, ha félreértettelek. Barátod.” (Osvát stílusa egyébként végig annyira túlhajtott, hogy a mai olvasóban már-már az ironizálás esélye is felmerül.) Babits bizonyossága a megtalált bizonyosságban, Osváté a bizonytalanságban lakik. S bár attitűdje sikerességét többször maga is megkérdőjelezi („Egyáltalán nem biztos, hogy a gondolkodás közelebb visz az igazsághoz. Lehet, hogy eltávolít tőle.”), a szüntelen keresés imperatívuszát soha. Szerkesztés Osvát és Babits együttes tárgyalása során, a szerkesztők eltérő Nyugat-értelmezésére kitérni, a lapnak életükben betöltött funkciója szerinti vizsgálatát elvégezni megkerülhetetlen. Osvát kevésszámú nyilatkozatai közül az 1923-ban, tiszteletére rendezett jubileumi ünnepségen beszélt a Nyugatról: „A Nyugat számomra élőlény, Vele töltöttem éveim javát." Osvátnak a Nyugat nagybetűs lény, fél életének (22 évének) minden napját teljesen kitöltő feladat volt, a hiányzó életművet beváltó élettartalom és életcél. Babits esetében tevékenységének egyik (igaz: legfontosabb) terepe. Az Osvát halála utáni egyezkedések idején, amikor úgy tűnik, hogy Móricz viszi tovább a Nyugatot, kétségbeeset39 Osvát Ernő Gyulai Mártának, 1926. október 27. = Osvát Ernő a kortársak..., 5. jegyzetben i. m., 439. 40 Hont Ferenc szerint „olyan volt, mint egy eleven felkiáltójel” - Hont Ferenc: Hogyan szavalt? = Babits emlékkönyv, szerk., Illyés Gyula, Budapest, Nyugat, 1941, 247. 41 Lényegében ugyanazt mondja, de egészen más hangot üt meg Kassák: „Az ellen tiltakoznunk kell az igazság nevében, hogy valaki az elképzelését mint abszolút Igazságot próbálgassa elénk állítani. [...] A fölmutatott Igazsága a legönzőbb vallási, faji és osztályigazságok egyike.” - Kassák Lajos, Baumgarten-alapítvány és az írástudók árulása, Munka, 1929. február 5., 152-153. 38
