Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Cserhalmi Zsuzsa: Iskolapélda. A nagyralátó mesterség a Nyugat szerzőinek regényeiben

gár ábrák. Gyűlölettel nézte végig a szamárpadot. [...] Egész testében reszketett."18

Ettől a meglátás eredményezte indulattól maradnak a tanár számára emlékezetesek az ezt követő buta, bántó szavak, és - éppen ettől a meglátástól kialakult sajátságos „vakság” következtében - a hajnali villanyfényben a tanári kudarcához vezető okokat akarja megérteni, miközben hárít más kudarcokat, a férfi és az apa kudarcát.

Az érettségi és a Novák leányának szökése utáni napokban Liszner:

„Vili állandóan az utcán csatangolt. Soha, egész tanévben nem látta őt any- nyiszor, mint most. A városon végigröpült kerékpárjával, melynek küllői csillogtak a napfényben. Ide-oda cikázott, hol a háta mögött suhant el a gumibur- kos kerék, hol többször egymás után eléje került, csörömpölve a csengővel. Keringett körülette. Novák félreugrott, utánanézett. Most már rejtélyesnek tartotta. Hilda ügye sem izgatta annyira, mint ez. Mit akarhat tőle ez az ízetlen fickó? Mit jelent kétes somfordálása? Szeretett volna beszélni vele, hogy szemtől szembe mondja el neheztelése okát, s aztán fölvilágosítsa. Erre hiányzott az alkalom.”19

Az idézet utolsó mondatának mutató névmása közvetlenül a fölvilágo- sÍTÁsra vonatkozik, noha a szövegkohéziót biztosító szerepe megengedi, hogy általában a szemtől szembe/színről színre20 beszélgetésre is értse az olvasó, és ezzel a lehetőséggel a látás/meglátás/belátás tapasztalatát is felidézze.

A elbeszélt történet szintjén a világosság elkötelezett embere attól kezdve érzi a világosság súlyát, amikor - az egyébként gyalázatos - helyi időszaki sajtóorgánum új száma megjelenik. Féltve őrzött titkait, leánya szökését és az ő volt gimnazisták általi megveretését kiteregették a napfénybe.

„Azzal a világossággal, amelyet csak nagy fölindulások adnak, megfo- gamzott másíthatatlan elhatározása: azonnal a gimnáziumba siet az igazgatóhoz, kezébe teszi tanári állását, melyet ezután nem tarthat meg, s ha nem nyugdíjazzák, akkor anélkül is visszavonul.”21

A részlet világosság és megfogamzott szavai a mikrokontextusban az önbecsülés megmentésének kulcsszavai, a műegész textusában viszont a két, egymást követően megnyilvánuló, Novák egész egzisztenciáját érintő kudarcra utalnak vissza.

Tanári önértelmezésének elbeszélésében a történetmondó a kihagyásra és az evokációra hagyatkozik:

„Fiatalabb korában jóról és nemesről prédikálva diákjainak, a földműveshez hasonlította magát, ki a magot elveti, s gondoskodik, hogy alkalmas talajra ta18 Uo., 117-118. - Kiemelés tőlem (Cs. Zs.).

19 Uo., 168.

20 A korintusiaknak írt első levél formulájának mintájára (lKor 13)

21 Uo., 270. - Kiemelés tőlem (Cs. Zs.).

340