Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Cséve Anna: Móricz Zsigmond dialógusai a Nyugatban
megváltja és gúzsba köti őt annak martyriuma.” [...] Örökös a per, mert örökös a vihar. Saját erőink, - bensőnk van ellenünk. [...] Milyen megindító szép ez az asszony. S ahogy sorvad és pusztul, mint minden, ami küzdőerejét nem küzdelemre, hanem öngyilkosságra fordítja... [...] A magad salakjában henteregsz élet és tisztulni szeretnél tőle és Istenről álmodol benne ragadván. Ki ragad ki belőle?”38 A „boldogságistennő” képében megfogalmazott megújulás, témaváltás igényéből 1924-ben új művek születtek. Másfél év múlva, 1925 júniusában Móricz így foglalja össze Simonyi Máriának e boldogság-érzet lényegét, mely az írói megújulás esélyét jelentette: „Lássa már a Pillangóban valami olyan optimizmus van, oly bizalom a maga jóságában, szépségében, lelki erejében, hogy mindenki, aki a könyvet elolvasta, megérezte hogy itt szinte egy új íróval áll szemben. Másfél év óta minden témám valami boldogító s felüdítő örömtől színes. Teljesen hiányzik belőlem a régi komor, vad és romboló akarat. Csak építeni, csak szépet teremteni: ezt kaptam magától s ezt köszönöm magának.”39 A Mária kínálta témák, motívumok szövegszerű jelenléte éppen úgy nem kimutatható e rövid tanulmány keretében, mint ahogy Jankáé sem. A motiváció azonban azonos, a női társakhoz kötődő dialógusok különböző narratoló- giai szintek jelenlétét feltételezik, melyek a jelentésképzés viszonylagosságára irányítják figyelmünket. A korábban másféle, esetleg megrögződött olvasatok elhalványodnak, mint palimpszeszten, miközben előtűnik másféle olvasatok lehetősége is. 1925. május 29-én Móricz közzé teszi Az Estben A fekete ruhás nő című tárcáját. Még aznap levélben hívja fel Simonyi Mária figyelmét a közleményre: „Mondja kicsim, nem volt ma egy hete feketében? [...] Az valami rendkívüli volt, ahogy rám hatott [...] aznapon írtam a fekete ruhás nőt, beledolgoztam a fekete ruha kérdést: üzenetül Majának!” Másnap, május 30-án Magoss Olgának mellékeli ugyanezt az írást: „küldöm a tárcát, hogy, hogy lássa [...] bár nem valószínű, hogy valaki fölismerné és bepletykálná az esetet [...] ellepleztem álnévvel.”40 Az álnév monogramja „B. P.’, melyet Móricz a fenti két címre kétféle olvasatban adresszál. „Még álnevet is vettem: B. P. - BP. Bp. - ez mind célzás: „büdös paraszt” ahogy maga becézett”41 - írja 38 Füst, i. m., 249. 39 Móricz Zsigmond el nem küldött levele Simonyi Máriának, 1925. június 15., kéziratban, PIM Kt, M 130. 40 Móricz Zsigmond és Magoss Olga levelezése, sajtó alá rendezte Rádics Károly, Budapest, Püski Kiadó, 1995, 20. - Kardosné Magoss Olgával az író 1924 decemberében ismerkedett meg Debrecenben - az „eset" a fekete ruhás özveggyel folytatott beszélgetés élményére utal. 41 Móricz Zsigmond Simonyi Máriának, 1925. május 27., PIM Kt, M 92/1/247.; Vö. még: „Ah. B.P.=Bp. is én vagyok, „büdös paraszt" ahogy becézett.”: Móricz Zsigmond Simonyi Máriának, 1925. május 26., kéziratban, PIM Kt, M 130. 331
