Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Cséve Anna: Móricz Zsigmond dialógusai a Nyugatban

tést csinálni, s ott leltem valamit, amit még az én barbár szellemem is felfogott: nyers emberi lelkek harcát találtam a falusi kis viskókban: ebből lettem író.”32 A Sárarany témaválasztása, az „igazi” falu bemutatása nagy hangsúlyt kap szinte minden elemzésben.33 A Nyugat parasztírójának tulajdonított szocioló- gikum és az új parasztábrázolás talán nagyobb hangsúlyt kapott annál, mint ami az írói invenció akkor és a későbbiekben magára vállalt: „Már az nagy dolog volt, hogy a faluhoz menekültem s emancipáltam magamat a polgári kör és szemlélet béklyói alól. A falu nekem az a biztosító szelep volt, mely a gőz feszültségét levezette. A falu miliőjébe burkolva megírhattam, amit semmi más módon nem lehetett megírnom. A saját személyes kellemetlenségeimet, a feleségemmel s miatta a szüleimmel való harcaimat mind bepakolhattam a falu távoli és csaló képeibe. Én igazán a szerelem vértanúja, de legalábbis rabszolgája voltam...”34 1936-ban írt naplóiban sűrűn foglalkozik a Sárarannyal, a július 3-i jegyzetben még egyszer kitér keletkezésének körülményire: „Egy szó megindított egy folyamatot, s regény lett belőle. Sárarany. Ennyiből lett az egész regény. Nem a mesét okoskodtam ki: a két főalak: én és Janka, Dani és Erzsi néven. Úgy áradt, mintha megereszkednek az esők csatornái. Ha kész sociológiai tanultsá- gom lett volna, még az sem ronthatta volna el a regényt.”35

Talán Margócsy István sokat idézett Kísérlet a narráció megújítására című Sdrarawy-tanulmányának egyik felvetése is megválaszolható a Vallomás és a naplójegyzetek segítségével: „az persze lehetne egy irodalomszociológiai, eszme- történeti vizsgálat tárgya, hogy milyen magyar ideológiai premisszák alapján választotta, kétségkívül kihívóan, általánosító sormodellje számára [Móricz] a parasztot”.36 Móricz kezdetben nem ideológiai premisszák alapján választotta sorsmodellként a parasztot, ez az értelmezés csak később, a Nyugat kritikáiban társult hozzá, mintegy megerősítve a témaválasztás sikerét. „Jászi Oszkár, Hatvány mind magukénak tekintettek” - írja Móricz Zsigmond pályakezdésére emlékezve - „Ha megírtam valamit annak mindig szociológiai tétel volt a megfelelője az ő tudományukban.”37

Érdemes azonban hosszabban idézni Füst Milán Sdrarany-kritikáját, aki a regénynek igen érzékeny, s Móricz által vázolt keletkezéstörténethez igen közel álló olvasatát nyújtja: „Egy szerelemmel megvert, nyomorúsággal egymáshoz kötözött emberpár vergődése, kínszenvedése van e könyvben úgy megírva, hogy minden szó, mintha a vérük cseppje volna. - Imádja és gyűlöli az asszonyt, 32 Móricz Zsigmond naplói, 3673, [1936. július 3.], kéziratban, Simon Imola tulajdona.

33 Vö.: „Móricz erősen kiemeli a szociális vonatkozásokat”: Kárpáti Aurél, Falu, Nyugat, 1924. 4, 256-258.

34 Móricz Zsigmond naplói, 1936. január 30., kéziratban, Simon Imola tulajdona.

35 Móricz Zsigmond naplói, 3673, [1936. júlis 3.], kéziratban, Simon Imola tulajdona.

36 Margócsy István, Kísérlet a narráció megújítására: Sárarany = A kifosztott Móricz?: tanulmányok, szerk. Fenyő D. György, Budapest, Krónika Nova, 2001, (Könyvtár és katedra, 1), 26.

37 Móricz Zsigmond naplói, 1934. június 14., kéziratban, PIM Kt, M 130.

330