Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Cséve Anna: Móricz Zsigmond dialógusai a Nyugatban
közhellyé vált az a női szerep, melyet Takács Erzsik, Károlyi Zsuzsannák, Linák alakjában öltött testet a regényekben. Huszonegy évi házasság után - Czine Mihályt idézve - „Janka kettétört és Móricz Zsigmond lezuhant a házasság »sziklán függő« megtartó fészkéből”.21 Az is ismeretes, hogy a feleség szerepe a modell státusától már-már a közös szerzőségig túlozva az életrajzírás szintjén fogalmazódik meg, ennek a mindmáig kibontatlan összefonódásnak a szövegszerű vizsgálata még a Móricz-kutatás adóssága. Amikor Czine hivatkozik a Vallomás és könny az élet csúcsán című írásra - hajózott, gyűjtött, kincseket garmadázott - s magának elfelejtett egy percet is félretenni - magyarázatul szintén életrajzi, magánéleti eseményeket idéz fel: „Mi inkább úgy látjuk: boldog perceihez nem tudott osztozkodó társat találni. [...] a Jankával való naponként megújuló küzdelem ihlette a legnagyobb témákra. [...] Nemcsak azokra a részletekre, amelyekben kettejük szócsatáit szinte szóról szóra olvashatjuk.”22 A Móricz-kislányok is rápirítottak az íróra, mint 1924-es naplójegyzetében olvasható: „hiszen ezt szorul szóra anyuka mondta.”23 Móricz gondosan megőrzött naplójegyzeteinek köszönhetően mára már fel- tárulóban van az a (hajdani szóbeliséget rögzítő) szövegvilág, melynek segítségével kimutathatókká válnak az életrajzi és fikciós írások azonos témái és szövegműködési analógiái. „Az átjárás nem egyirányú, nem az életrajz tényei magyarázzák a fikciós szövegek egyes vonatkozásait, hanem ez akár fordítva is történhet.”24 Az írás életfeladatként való, a Vallomásban is tematizált, móriczi felfogása hasonló következtetésre vezeti Rákai Orsolyát is az „írásban élni” és „végigírni az életet” kétirányúságával kapcsolatban: „A szöveg és a tény különös, egyszerre kétkomponensű volta lepleződik itt le, egy olyan köztes állapot, amely nem azonosítható egyik pólussal sem.”25 A „harminc kötet” fémjelezte „aktív írás” a huszonegy év során mindvégig befolyásolta az Üllői úti családi életet. A szövegváltozás a házasság helyzetének tényszerű változását jelezte. A szerzőtársként hivatkozott feleség intellektuális és érzelmi tartalékait 1924-ben még jobban kimerítette az az állapot, hogy Simonyi Mária színrelépése óta új szókapcsolatok fonódtak az írásokba. „A Bánk bánról írtam a Nyugatnak: a feleségem ráismert, hogy nem Dérynéről és Katonáról van szó, hanem - másról. A kéziratot félredobtam.” - jegyzi 1924 júniusában naplójába Móricz.26 21 Czine Mihály, Móricz Zsigmond, Budapest, Csokonai Kiadóvállalat, 1992, 31. 22 U.O., 36. 23 Móricz Zsigmond, Eugénia = Móricz Virág, Anyám regénye, Budapest, Szépirodalmi, 1988, 322. 24 Balázs Imre József, Cséve Anna: Az írás gyeplője, Élet és Irodalom, 2006, 8, 25. 25 Rákai Orsolya, Genealógia és reflexió: Móricz Zsigmond irodalomtörténetei, Alföld, 2005, 9, 100. 26 Móricz Zsigmond Simonyi Máriának, [1924. június 28. után] = Móricz Lili, Kedves Mária! : Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriához, Budapest, Magvető, 1973, 65. 328
