Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Kenyeres Zoltán: Két epizód a Nyugat vitáiból

Kisebbségben című röpirata, amely a társadalomideológus Németh alighanem mélypontja volt. Babits akkor már hat éve nem írt Némethről, de ekkor úgy érezte, meg kell szólalnia, föl kell emelnie a szavát. Ez volt a Pajzzsal és dárdával kezdetű cikk. Babits utolsó nagy tanulmánya, mintegy halál előtti nagy összefoglalása annak, amit a nemzeti irodalomról és a humanizmusról gondolt. Két részben jelent meg, első fele a Nyugat 1939. augusztusi számában volt olvasható, a folytatás - mely a „Ki a magyar?” kérdéssel indul - a szeptemberiben következett. Belemagyarázás lenne, durva antedatálás, ha kiemelve belőle egy részletet, az asszimiláció-problémát meghaladó gondolatkörhöz és a mul- tikulturalitás eszméjéhez is hozzákapcsolnánk ezt a tanulmányt? „A magyar kultúra legbensőbb lényegében sokszinü, tág és tárt; hatásokat és benyomásokat magábaolvasztó; különböző fajok lelki hozadékát egységesítő; messze horizontokat átölelő.”6

A 20. században túlhaladt a történelem a 19. századi nacionalista nemzetállamkoncepciókon és evvel túlhaladt az asszimilációt teljes önfeladásként, identitás-feladásként, teljes személyiségcsereként értelmezett koncepciókon is. A nemzet mint többféleségek mozgékony egysége került előtérbe. A Nyugat a modern polgári liberalizmus eszmevilágának körében (és ezt az eszmevilágot magához közelállónak érző olvasóközönség körében) kezdte el működését, s ezt az eszmekört nehéz időkben, támadások között sem volt hajlandó feladni. E következetesség az évtizedek során szinte egyenes úton vezetett a korszerűbb és demokratikusabb nemzetkoncepciók értelmező befogadásához is. Babits tanulmánya ebbe az irányba mozdult el. Társadalompolitikai horizonton nézve talán ez volt a kései Nyugat legfontosabb vonása.

6 Babits Mihály, Könyvről könyvre: [1], Nyugat, 1939, 8, 65-72, i. h. 176.; Uő., Könyvről könyvre: [2], Nyugat, 1939, 9,173-179, i. h. 176.

30