Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Angyalosi Gergely: Neovojtina esztétikája

Angyalosi Gergely NEOVOJTINA ESZTÉTIKÁJA Ignotus 1926-1927-ben publikálta „neovojtináit” a Nyugatban, szám szerint hatot. (Még egy cikkét ismerjük, amelyet ugyanezzel az alcímmel látott el, ezt 1936-ban közölte a Szép Szó.) A sorozat első darabja - a Költés és Való - még szorosan tapad az Arany János-i problematikához.1 A későbbiek során mind­inkább eltávolodik a művészet és a hétköznapi valóság viszonyának boncolga­tásától, az egyes művészeti ágak belső törvényszerűségei, a költői nyelv sajátos­ságai, végül pedig a fordítás paradoxonai felé. A Vojtina Ars poétikája ezerszer idézett, de ritkán elemzett sorától indítja gondolatmenetét: „»Nem a való hát: annak égi mássa Lesz, amitől függ az ének varázsa«”.2 Ignotus elhárítja azt a ké­zenfekvőnek látszó értelmezést, mely szerint Arany a platóni ideára, a tiszta gondolatra utalna az „égi más” kifejezéssel. Egyrészt azzal érvel, hogy Arany így ellentmondana a saját költészetére vonatkozó meggyőződésének, amelynek nagyon fontos összetevője a konkrétumokban gyökerezés, a híres „epikai hitel”. Másfelől arra hivatkozik, hogy a művészet hatalma éppen abban mutatkozik meg, hogy a legirreálisabb mozzanatokat is realitássá képes változtatni. A köl­tészet, mondja, „éppen ott kezdődik, hol még a romantika, a fantasztikum, az absztrahált s az ideális is, ha a legveszekedettebb bukfenccel áll is a fejére, rea­litás, valóságosság gyanánt hat”3. Ugyanúgy játszik tehát a „valóság” szó értel­mezési lehetőségeivel, mint Arany, csak éppen megfordítja a gondolatmenetet. „S amit tapasztalsz, a konkrét igaz, / Neked valóság, egyszersmind nem az" - figyelmeztetett a nagy előd a „bölcselmi eszme” magasabb valóságfokára, egyszersmind pedig arra is, hogy a megmunkálatlan, s főleg a nem megváloga­tott valóságdarabok nem illeszthetők a műalkotásba. Ha a költő ezzel próbál­kozna, csupán az árnyvilágot ragadná meg, utal Arany - ezúttal egyértelműen - a nevezetes barlanghasonlatra. Babits 1919-es egyetemi előadásaiban az eszményítés fogalma kapcsán hi­vatkozik a Vojtina-versre. „Vannak élmények, melyek sohasem asszimilálód­nak. [...] És itt Arany egy hasonlatot mond az óriáskígyóról, amelyik szarvast nyelt el, de agancsát nem tudja lenyelni, megemészteni. Ez az agancs jelképe annak az élménynek, mely Arany szavaival élve, képzelmi szósszal le nem önt­1 Ignotus, Költés és Való: Neo-Vojtina, Nyugat, 1926,13, 62-64. 2 Uo„ 62. 3 Uo.,62. 273

Next

/
Thumbnails
Contents