Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Kappanyos András: A Nyugat és az avantgárd
a Nyugat felől nézve alighanem ügyes, diplomatikus megszabadulás volt egy terhessé vált munkatárstól. Osvát felfedezései - s köztük tévedései - állandó beszédtémát szolgáltattak a Nyugat rangosabb szerzőinek. Amikor az Osvát-Hatvany affér kitört, Hatvány fő vádja éppen Osvát „gyermekkertészetére” vonatkozott.4 De ez az eseménysor részben csak megismételte és konkretizálta azokat a vádakat és érveket, amelyek már a Duk-duk affér kapcsán is elhangzottak. Füst Milán naplójából úgy derül ki, mintha a munkatársak között csendes konszenzus lett volna Osvát legnagyobb tévedése, Gellért Oszkár tekintetében, akit a legtöbben tisztességes és hasznos embernek, de csapnivaló költőnek tartottak. A Vezér Erzsébetnek adott időskori interjúban a mindvégig lojális Fenyő Miksa egyenesen ezt nevezi Osvát egyetlen tévedésének,5 a többi kortársak azonban kritikusabbak: Füst Milán, aki láthatólag külön neurózist fejlesztett ki Osvát személye köré, még a szerkesztő halála után is perlekedik: „Igaz, az ő túlbölcsessége sokat tévedett [...] Lányi Sarolta, György Mátyás - s Térey Sándor - ezek szintén az ő felfedezettjei!”6 Innen nézve György Mátyás átküldése Kassák körébe a szerkesztői tévedés belátásának, valamiféle kármentésnek tűnhet. Naplójában Szabó Lőrinc lejegyez egy esetet, amikor egy véletlen találkozás alkalmával 1920-ban kérdőre vonta Osvátot egy hasonlónak tekintett szerkesztői tévedés (Kovács Mária) miatt, mondván „Olyan értelmetlen zagyvalékok, hogy ily rossz verseket a Ma se közölt volna; excentrikus szamárságok” Mire Osvát: „Azok kitűnő versek; a Nyugat emberei közül mindenkinek nagyon tetszettek, és természetes, hogy a Ma nem közölte volna őket, mert a Ma nem közölt jó verset.”7 Ha ezek a szavak valóban így hangzottak volna el, aZ azt jelentené, hogy Osvát képmutatóan viszonyult Kassákhoz, törekvéseit kinevette a háta mögött. Ezt a Nyugat számos munkatársáról könnyen el lehetne képzelni, magáról Os- vátról azonban igen nehezen, a fennmaradt adatok és emlékezések legalábbis semmi effélére nem engednek következtetni a karakterében. A történet azonban akkor is igen tanulságos, ha csak Szabó Lőrinc véleményét és a munkatársak egy részének közérzetét tükrözi. Ha mindebből kivonjuk a gúnyt és a rosszmájúságot, csakúgy, mint a vállveregető jóindulatot, a két lap, a két ízlés, a két szerzői kör viszonyáról kialakított kortársi modell valahogy úgy rekonstruálható, hogy a Nyugat körében túlságosan extrémnek találtatott szerzőket az alacso4 Hatvány Lajos, Irodalom-politika: A Nyugat szerepe, Világ, 1911. 310, 11.; Kötetben: H. L., Ady: Cikkek, emlékezések, levelek, összegyűjt, és szerk. Belia György, Budapest, Szép- irodalmi, 1974, 84-89. 5 A felvétel az Arcanum Adatbázis által kiadott Nyugat CD-n szerepel. 6 Füst Milán, Teljes napló: 1, sajtó alá rend. Szilágyi Judit, szerk. Fazakas István, Budapest, Fekete Sas, 1999, 328. 7 Szabó Lőrinc, Kisnapló = Sz. L., Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szöveggond., ... Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Budapest, Osiris, 2008, 65. 202
