Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Kappanyos András: A Nyugat és az avantgárd
Kappanyos András A NYUGAT ÉS AZ AVANTGÁRD A Nyugat és az avantgárd viszonya nem választható el a Nyugatot képviselő személyek (főként Osvát és Babits) és az avantgárdot képviselő személyek (mindenekelőtt Kassák) viszonyától. A 20. század első felének irodalmi arculatára talán épp ez a három konok és elhivatott férfiú hatott a legmélyebben, s így természetesnek tűnik, hogy e viszonyokat egyrészt a rivalizálás, másrészt a kölcsönös respektus határozta meg. A folyóiratok és a mozgalmak — ha bevallatlanul és némiképp kényszeredetten is — szövetségesei és versenytársai voltak egymásnak. A viszony persze nem volt egyenrangú: a szövetségesi és versenytársi gesztusokat is mindig áthatotta az a mindmáig érvényes közmegegyezés, hogy a Nyugat az idősebb és elismertebb testvér. Az ebből következő termékeny feszültség és a - Kassák Nyugat-beli jelenléte révén - megvalósuló, szinte folyamatos érintkezés, számos érdekes helyzetet és dokumentumot eredményezett. Kassák Nyugat-beli jelenlétét gyakran szokás azzal magyarázni, hogy ez lényegében kevésbé formabontó, inkább a naturalizmus hagyományát követő próza-közleményekre korlátozódott. Kassáknak azonban ötvennél több verse is megjelent a Nyugatban, köztük jó néhány a számozott versek utolsó ciklusából. Az elfogadás tehát nem korlátozódott a naturalista prózaíróra. Sőt nemcsak a versekre terjedt ki, hanem bizonyos mértékben Kassák egész személyiségére és tevékenységére is. Amikor 1918-ban - egyértelműen a Nyugat szellemi vezetésével - megalakult a Vörösmarty Akadémia, Kassákot sem hagyták ki a meghívottak közül. 1920-ban Osvát, Móricz és Füst Milán kezdeményezésére adták össze az írók a Kassák emigrációjához szükséges összeget. Amikor pedig 1932-ben Móricz visszatekintve az eltelt negyedszázadra felsorolta „a Nyugat fényes főmunkatársi karát” (mintegy negyven nevet), közéjük - maguk közé - helyezte Kassákot is.1 Kassák tehát a Nyugat felől nézve lényegében nyugatos volt, aki ezen kívül egy másik, kissé excentrikus kedvtelésnek is hódol. Kassák hívei és követői ezt nyilván úgy látták, hogy Kassák Nyugat-beli elismertsége előretolt harcálláspontot jelent, amelynek révén mozgalmuk is közelebb kerülhet a szélesebb körű érvényesüléshez - és bizonyára volt is ilyen hatás, hiszen műveikről, megnyilvánulásaikról jó néhány beszámoló és kritika 1 Móricz Zsigmond, Huszonöt év, Nyugat, 1932,1, 3. 200
