Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911

nizálódó Magyarországhoz. E tekintetben becsülendő Vészi József nyitottsága és kapcsolatrendszere, mely összekötötte a 19. és a 20. századot.

A Jung Ungarn erőssége, kiemelkedő teljesítménye volt még havi sajtószemléje. A számok végén 5-12 (!) oldalas, apróbetűs összefoglalást adott Peisner Ignác68 és egy B. B. monogram mögé rejtett szemléző.69 Világos a két szerző közötti munkamegosztás. Peisneré volt a nagyobb mező, ő szinte a teljes magyar folyóirat-irodalmat figyelte, B. B. főként a Huszadik Századot és a Nyugatot kísérte figyelemmel. (A Huszadik Század minden 1911-es számáról jelent meg ismertetés.) Meglepő, milyen szélesre nyittatta Vészi a Jung Ungarn ajtaját. Cím szerint felsoroljuk azokat a folyóiratokat, amelyek valamely 1911-es közleményére a Jung Ungarn felhívta a német olvasók figyelmét. Ezek voltak a Budapesti Szemle, a Századok, a Magyar Nyelvőr, a Művészet, a Magyar Nyelv, az Akadémiai Értesítő, az Athenaeum, az Egyetemes Philologiai Közlöny, a Köz- gazdasági Szemle, a Természettudományi Szemle, a Magyar Shakespeare-tár, a Keleti Szemle, a Magyar Társadalomtudományi Szemle, a Munkásügyi Szemle, a Magyar Figyelő, a Jogállam, A Tenger (a Magyar Adria Társaság lapja), a Kelet Népe, az Archeológiái Értesítő, a Földrajzi Közlemények, a Közlekedés, a Szabad Gondolat, a Magyar Ipar és az Uránia. Több folyóiratot visszatérően, folyamatosan szemléztek. Lenyűgözően gazdag kínálattal találkozott a német közönség, s a lista önmagában mutatja, milyen jelentékeny volt a magyar folyóirat-irodalom 1911-ben.

Terjedelmi okokból e dolgozatban nem követjük végig a tanulmányok anyagát, s nem is fordíthatunk elég teret azok tartalmi elemzésére. Mint jeleztük, ezt egy következő munkában fogjuk megtenni.70 A 19. és 20. századi szellemi és művészeti folyamatok közötti lassabb váltásra, a dolgozatunk címében jelzett folyamatos átnövésre vonatkozó tézisünket ennyivel is bizonyítottnak látjuk. A Jung Ungarnban békésen megfértek egymással az akadémiai jellegű dolgozatok és az irodalmi, művészeti kísérletek.

Egy tartalmi kérdéssel azonban jelzésszerű kivételt teszünk, ez pedig Vészi József állítása, miszerint a Jung Ungarnban „különösen erős küzdelmet folytatott a Magyarország ellen irányuló pángermán izgatás és Scotus Viator agitációjával

68 Peisner Ignác (1855-1924), a Neues Pester Journal segédszerkesztője, tárcaíró. Peisnertől, aki könyvet is írt Budapest történetéről, közöltek önálló tanulmányt is: Peisner, Ignác, Budapest im zwanzigsten Jahrhundert, Neues Pester Journal, 1911,4.

69 Nem vagyunk egyértelműen bizonyosak benne, ki rejtőzik a B. B. monogram mögött. Egyik feltételezésünk szerint Balassa Géza a Világ munkatársa, másik - talán erősebb feltevésünk szerint a Huszadik Században több ízben szereplő Balkányi Béla, akinek testvére Balkányi Kálmán, Vészi Editet vette feleségül, s ekként a Vészi-rokonság tagja volt.

70 Megítélésünk szerint indokolt lenne egy kétnyelvű antológiát összeállítani a méltatlanul elfeledett Jung Ungarn anyagából, s igyekezni is fogunk ezt megtenni, lehetőség szerint nemcsak magyar, de német támogatással.

192