Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál

nak a megelőlegezése. Míg Ignotus az írók a múltban sem minden tekintetben helytálló ábrázolását vetette Herczeg szemére, addig Hatvány a nacionalista értelmiségi típusaként jellemezte őt, leszögezve Herczeg még csak nem is a Tolsztoj által megtestesített „rajongó” típusa,11 hanem egyszerűen cinikus: „De amikor Herczeg beszél hideg, száraz racionalizmussal és léha szkepszissel hitről, hazáról, erkölcsről, akkor Uraim, föl a kalappal - semmi okunk tiszteletre! A kitűnő író vizet prédikál, de el akarja velünk hitetni, hogy bort is tud inni s hogy okos, mai ember létére csak bennünket kíván a középkorba rekeszteni, ő maga nem rekedt belé.” Herczeg Ferenc eszményképe szerinte „nem más, mint a nyugati filiszter”; nem veszi figyelembe, hogy az angol és német ember hitét és erkölcsét pár száz év alatt csiszolták fényesre az általa dekadenciával vádolt „tehetségek” „a jó és rossz fogalmának merész fölkavarói” Herczeg kultúrkritikája és Nyugat-iáeá\)a - ahogy azt Hatvány előzőleg már Az úri hölgyhöz című írásában is szóvá tette - egyben a hazai modern konzervativizmus égető hiányára is rámutat:

„semmi sem oly kívánatos, mint a radikalizmus és analízis túlságait ellensúlyozó konzervatív irányú folyóirat. Igaz, hogy Barrés-ék, Bourget-ék a világjelenségeit szélesen körülölelő szintézisére és konzervativizmusára gondoltam, nem pedig Gyurkovicsék szűkös, kis elmélkedőire. Az előttünk járt nemzedék állítólagos gondolkodói a konzervativizmus megújítására se képesek. [...] A magyar konzervativizmus fölújultát a fiatal magyaroktól, az annyit ígérő új nemzedéktől kell várnunk.”12

A kormány „kultúrpolitikáját” segítendő, a szintén Magyar Figyelő-munkatárs Kenedi Géza mint képviselőházi tag irodalmi tanács létrehozását javasolta a „pornográfia” kiszűrésére, mely - utasította vissza a radikálisok neki szegezett vádját - nem egyenlő az irodalmi szabadság sárba tiprásával, hanem épp ellenkezőleg az irodalmi és művészeti élet számára biztosít nagyobb beleszólást a „kultúrpolitikába” Az irodalmi és művészeti „széles jogú autonóm tanácsok” felállításának gondolata a Nyugatban is visszhangra talált: Fenyő Miksa ezt a szerinte Kenedi beszédeire általában jellemző „álhumanizmus és álműveltség” gyakorlati következményének tartotta.13 Az államnak nem feladata az irodalom ügyeinek intézése, mert az irodalom autonóm, ráadásul „a pornográfia” elleni harc csak jó apropó az ellenőrzés kiterjesztésére a teljes irodalmi élet fölé: „Mi azonban azt mondjuk: az irodalmával nem kell törődnie az országnak; az ország az iskoláival törődjön, a közegészségügyével, a közigazgatással

11 Hatvány itt bizonyára Tolsztoj kultúrkritikájára, és annak legtöbb vitát kavaró foglalatára, a Mi a művészet címmel a modern művészet ellen íródott könyvére gondol.

12 Hatvány Lajos, Herczeg Ferenc mint..., i. m., 193.

13 Fenyő Miksa, [A motívumokban gazdag...), Nyugat, 1911, 24. - Cím nélkül a Disputa rovatban.

166