Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál

rögtön a folyóirat indulása után terítékre került a Nyugatban.3 Az általa elnökölt Petőfi Társaság éveleji ülésén azt is hangsúlyozta - a Mikszáth Kálmán halálával feltételezetten bekövetkezett irodalmi-társadalmi vákuumra utalva hogy „költővezér” híján a magyar irodalmi életet „költői interregnum” jellemzi.4 Ignotus a Nyugatban ezt idejétmúlt elképzelésnek tartotta, azzal érvelve, hogy „a mai differenciált világban a költőnek általában le kell tennie arról az ábrándról, hogy a társadalomnak vezére lehetne”5 Ignotus bírálata a már többek által (Bányai Elemér, Bársony István) szembeállított írói szerepminták és funkciók versengését is tolmácsolta. A Nyugat írói közül Schöpflin Aladár is vitatta Her- czeg gondolatát:

„Aktuális, termékeny, fejlődő, a mai életben élő író tehát nem lehet az az általános tekintélyül elfogadott dalai lámája az irodalomnak, akiről Herczeg Ferenc ábrándozott Petőfi Társaságbeli beszédében. Soha nem is volt. Csak a múltba nézés megtévesztő perspektívája láttat egy-egy nagy írót olyannak. [...] Az életnek nincs is szüksége ilyen arbiter litterarumra, aki mintegy fellebbezési fóruma legyen mindenféle kontroverziáknak s kiegyenlítési pontja az ellentétes irányok harcainak. Az élet az ellenkező erők folytonos súrlódásai, éppen abban a súrlódásban vannak a fejlődés, a haladás elemei. [...] Az irodalmi élet minden egyes lépcsője, minden író önálló egység kell, hogy legyen. A nyájba- verődés a politikusoknak való s nem is irodalmi, hanem politikus gondolkozásmód sugallta Herczeg Ferencnek az interregnum gondolatmenetét.”6

3 Ady úgy vélte, hogy a Tisza-Herczeg-Farkas Pál hármas ellentámadása felér egy „hadüzenettel”. - Ady Endre levele Hatvány Lajoshoz, 1910, november = Hatvány Lajos, Ady a kortársak közt: Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez, Budapest, Révai, 1981, 149. - Hatvány Lajos a Nyugat lehetséges előfizetőit féltette a Magyar Figyelőtől. - Hatvány Lajos levele Ady Endréhez, 1910. december 3. = Uo., 151.

* Beszédét újraközölte a Budapesti Újságírók Egyesületének 1911. évi almanachja. - Lásd: Herczeg Ferenc, A költői interregnum és a műbírálat = Budapesti Újságírók Egyesülete 1911-ik évi Almanachja, elnök Herczeg Ferenc, szerk. Eötvös Leó, Szabados Sándor, Budapest, Budapesti Újságírók Egyesülete, 1911. - Az Irodalmi vezér és irodalmi kritika című fejezetben.

5 Ignotus, Interregnum, Nyugat, 1911, 2, 211. - A Figyelő rovatban. A beszédet újraközölte - az „Irodalmi vezér és irodalmi kritika” c. blokkban Herczeg írásával együtt - a Budapesti Újságírók Egyesületének 1911. évi almanachja (a blokkhoz fűzött előszó szerint is) nyilvánvaló polemikus éllel (Ignotus: Interregnum). Különbség, az 1909. évi almanachhoz képest, a polémia nyílt hangoztatása, amiről Zuboly - Bányai Elemér - kötethez írott előszava tanúskodik: „A berendezés és szerkesztésnek tendenciája a két év előtti kötet elvei szerint igazodott, ezért az elmúlt esztendő csatamozgalmának két főnyilvánulása, a szabadgondolat és az irodalmi kritika külön való álláspontok tisztázására külön orkeszterek zendülnek itt is fel, hogy a magyar kultúráiét aktuális kérdései iránt az érdeklődést ez a kötet is provokálja.” (Zuboly: Előszó). Az almanach a „Szabadgondolat és kultúra” tárgykörben is teret biztosított a polémiának. (Az 1910. évi almanach az irodalmi mező polarizáltságát kevésbé érintő témát - irodalom és újságírás összefüggéseit - tárgyalta.)

6 Schöpflin Aladár, Arbiter litterarum = Budapesti Újságírók Egyesülete 1911-ik évi..., i. m. - Szintén az Irodalmi vezér és irodalmi kritika című fejezetben.

164