Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Kulcsár Szabó Ernő: A Nyugat kultúrafogalma és kulturális orientációja
Kulcsár Szabó Ernő A NYUGAT KULTÚRAFOGALMA ÉS KULTURÁLIS ORIENTÁCIÓJA „Egy olyan kulturális korszaknak, amely evett a tudás fájáról, az a sorsa, hogy tudnia kell, a világtörténés értelmét még az átvizsgálásának a mégoly tökéletessé tett eredményeiből sem tudjuk leolvasni, hanem magunknak kell képesnek lennünk a megalkotására, és tudnia kell azt is, hogy a világnézetek sohasem lehetnek az előrehaladó tapasztalati tudás termékei s hogy azok a legfőbb eszmények, amelyek a legerősebben ösztönöznek bennünket, hatást mindenkor csak olyan más eszményekkel való harcban fejtenek ki, amelyek éppoly szentek másoknak, mint magunknak a mieink.” - Max Weber. „A múlttal szemben csak egy kötelességünk van: lerázni magunkról." - Ignotus. „Egy hagyományok által kormányzott élet már maga kultúra.” - Babits Mihály. Noha nálunk vitathatatlanul a Nyugat számít a kulturális modernizáció szimbólumának és fő hajtóerejének - olyannyira, hogy a magyar modernség egész művészeti ízlésszerkezetét vele szokás összefüggésbe hozni -, a Nyugat kultúrafogalmát eddig érdemben nem vizsgálta a hazai szaktudomány. A folyóirat szellemiségének átfogóbb értelmezései ugyanakkor rendre azt hangsúlyozzák, hogy az irodalmi megújulás egy szélesebb értelemben vett kulturális vagy legalábbis kultúraszemléleti átalakulást indukált, illetve éppen annak volt a legkarakteresebb megnyilvánítója. Rendszerint kettős vonatkozásban kerül ilyenkor szóba a kulturális megújulás mozzanata. Egyfelől - szűkebben véve - a Budapestre összpontosuló, nagyvárosi-polgári életforma- és mentalitásmodellek térnyeréseként a vidékiesnek mondott, azzal azonosított hagyománykövető kulturális szokásrend ellenében.1 (Az előbbiek - számos nagyfokú hasonlóság 1 Már az induló Nyugat maga nagy hangsúlyt fektet ennek a változásnak az érzékeltetésére. A folyóirat első évfolyamában elsősorban - az éppen nem fővárosi születésű - Schöpflin artikulálja sokoldalúan a folyamat visszafordíthatatlanságát és a változások megkerülhetetlen következményeit. Az alábbi részlet kiválóan szemlélteti annak a várakozásteljes derűlátásnak az értelmezési távlatait, amelyben e kezdődő kulturális változások ekkor még - a huszas/harmincas évekhez képest - megjelenhettek: „Hát ezek a pestiek nem ép úgy hozzátartoznak a magyarsághoz, mint akárki más? Azon múlik a magyarság, hogy valaki az eke szarvára támaszkodva beszél-e az ő kedves rózsájával, vagy 9
